Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Tverdota György: A nekro-logika (József Attila halotti búcsúztatói)

Tverdota György A NEKRO-LOGIKA (József Attila búcsúztatói) „Száraz hideg idő van, az égen felhők lágy batyui bomlanak. Gyúrt, sárga mezők közt futnak, vargabetűznek a virágokkal és koszorúszalagokkal megrakott kocsik... A tájék télies, tündöklően rideg, mintha vitrinbe rakták volna ki... Rideg, közömbös, szívtelen... A temető a helység bejáratában fekszik. Igénytelen, falusi sírkert, fehérre meszelt halottasháza olyan, mint egy gazdasági épület. A hantok alig látszanak a bokáig érő fű között. A temegő hangulata sivár, szegényes, de megnyugtató. Itt nincs fénye-pompája, ünnepélyessége a gyászszertartásnak. Itt egyszerűen temetnek. A koporsót már kitették a halottasház elé. Körülötte ott szorong, szinte testileg érezhető riadalomban a fél falu. Az első sorokban viaszsárga arcú, fogatlan vénasszonyok, egytől-egyig arcukra húzott, álluk alatt csomóra kötött fejkendőben, hátrább könnyeiket törölgető menyecskék és komolyan maguk elé meredő férfiemberek."

1 Az idézet részlet egy tudósításból, amelyben Németh Andor beszámol József Attila 1937. dec. 5-én, Szárszón lefolyt temetéséről. Nem vizsgáljuk sem a leírtak igazságtartalmát, sem a szöveg hangulatfelidéző erejét, hanem egy viszonylag szokatlan nézőpontból elemezzük a beszámolót. Jószef Attila temetése Szárszón, 1937. dec. 5. PIM Művészeti tára