Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Csaplár Ferenc: Kassák, a próféta (Fejezet egy kultusz történetéből)

Fölötte komoran lobog a láng. És nem tudom még, hová sodor el Életem árama. Te szótlanul állsz majd. Fölötted komoran lobog a láng. Kassák 1937-ben, az ötvenedik születésnap alkalmából írt költői önarcképben szintén a tanítványai körében a közös asztalnál ülő bibliai mesterként örökítette meg magát. E más korszakban, más egyéni helyzetben született ábrázolást, mely mintha válasz lenne Vas István versére s elhatárolódás az avantgárd korszak aszkétikus prófétaképzetétől, a derű és életöröm színei ragyogják be: Virággal és ezüst eszközökkel díszített asztalom körül ültök, mint ama halászok és nyughatatlan szántóvetők, akik tengerre szálltak a Názáretivel, elhagyván családjukat és a zsírtalan földet, amelyben születtek. S most barátaim, hogy teli pohár áll előttem legigazibb szeretőmre gondolok, aki még annakidején, fiatalsága szépségével és egy szál fehér ingben kopogott ajtómon. Az 1960-as évek végétől a Kassák kultusz föltámadásának jeleként a régi tanítványok és az új hívők ismét használtak vallási analógiákat hódolatuk tárgyával kapcsolatban. Az önéletíró Vas István emlékezetében „valódi prófétaként" jelent meg az 1920-as évek második felének baloldali érzelmű fiataljait maga köré gyűjtő Kassák. Ignotus Pál azzal szándékozott érzékeltetni „hódolatteljes kegyelettel" emlegetett kortársa irodalomtörténetijelentőségét, hogy kijelentette: „A magyarok istenének megrendelésére érkezett." Mint földöntúli hatalom küldöttét idézte fel őt Rába György is: „Nem zsarnok volt, hanem jótékony Sarastro. Nem kényszerítette tűzzel-vassal másra törvényeit, de világába csak az nyert bebocsáttatást, akiben rokonát érezte."