Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)
III. Esettanulmányok: XX század - Csaplár Ferenc: Kassák, a próféta (Fejezet egy kultusz történetéből)
embereket megnyerni akaró, önmagukat Isten küldötteinek tekintő személyiségek voltak, hanem koruk nyugtalan, a meglévő társadalmi állapotok ellen lázadozó, a szegények és elnyomottak igazát hirdető szellemei is. Küzdelmüket róluk szóló kortársunk, Vas István „közvetlen társadalmi forradalomnak" nevezi. 9 O említi meg érdekességként, hogy Haán István Próféták forradalma címmel írt róluk tanulmányt, s hogy egy angol bibliatudós tevékenységüket úgy jellemzi, mint „szüntelen proletár tiltakozást az uralkodó osztályok igazságtalansága ellen". 10 A próféták azért is szellemi ősei a legújabb kor forradalmárainak, mert - mint Vas István írja - „kitartó felháborodással ostorozták népük időnkénti megingását, gyengeségeit is." Az egész néphez szóló szavuk közösségi, kollektív irodalom volt. Az első világháború idején Európa-szerte színre lépő expreszszionisták a Bibliából magukévá tették az ember megváltoztatásának és az emberiség megváltásának eszme- és élménykörét, a tömegekhez való szólás igényét, a túlfűtött hanghoz és a monumentális képek, hatalmas súlyú fordulatok alkalmazásához való vonzódást. Kassák lírájában épp a forradalmak idején jelennek meg a közvetlen bibliai utalások. Az 1919 júniusában írott Boldog köszöntésben a vers révén megszólított ifjúmunkások mint „az idő megjelölt küldöttei" lépnek elénk. A Máglyák énekelnek prófétákra emlékezető „szakállas embere" „a világ megváltásáról" prédikál a tömegnek, egy másik szereplő az ember megváltásával kapcsolatban „a názáreti ácslegényt" emlegeti. A Kommün híveire a bukás után zúduló megpróbáltatások leírása Jeremiás siralmaira emlékeztette a kortárs olvasót. Ézsaiás és Dániel megnyilatkozásaihoz hasonlítható az eposzt záró politikai jövendölés. A nyakán évekig jármot viselő Jeremiás és a hadifoglyok szégyenletes rongyaiban járó Ézsaiás a saját jellegzetes öltözékét, a fekete inget és kalapot valamiféle új papi ruhaként viselő Kassákot abban a hitében is erősíthette, hogy - mint Vas István találóan írja - „a borzongató külsőségeknek a szavakkal felérő fontosságuk van a próféták működésében". 12 Az 1919 őszi letartóztatás és a Pestről való kalandos menekülés történetét valamint a Világanyám és a Máglyák énekelnek című kötetet megismervén prófétának tartotta őt a diákfiatalság egy része is. A személyét övező kultusz jele volt, hogy Illyés és társai - egy egész padsornyian - „a szabvány fekete ingben" látogatták a budapesti egyetemen a bölcsészkari előadásokat, vállalva a furcsálló tekinteteket s lelkesen citálva maguk között a Mesteremberek sorait. 13 Hogy Kassák tudatosan formált külső megjelenésének mekkora kultuszteremtő hatása volt, arra további példákat idézhetünk. Például a Szatmárban diákoskodó Vajda Sándorét és társaiét, akik Bécsbe kerülve „elbűvölt fiatalemberekként" tisztes távolból bámulták meg Kassák „simára kefélt, tarkójáig érő, egyenesre nyírt hosszú haját, zárt nyakú, fekete orosz ingét, sovány, aszkétakomor arcát". 14 Az „elbűvölt fiatalemberek" már az 1920-as évek elején kezdték kialakítani a Kassák kultusz szertartásrendjét. A diákkorú költőjelöltek, közöttük Zelk Zoltán és Mária Béla akár gyalog is hajlandók voltak Bécsbe menni, azaz zarándokolni, hogy megismerkedhessenek példaképükkel. 15