Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

„A mi falunk csak nekünk édes, akik ott születtünk, másnak mindenkinek borzalmas, mert a temető bent van a házak között.. . Ebből aztán az^ következik, hogy nálunk több a kísértet, mint egyebütt aki a% ablakon kinéz^ éjjelente, egyszer is, másszor is lát valamit, kivált télen, a gömörödő ködből kihasadó árnyakat és különféle rémítésre alkalmas alakzatokat. Csakhogy mi nem jelünk. Sőt bizonyos fokig megbecsüljük a saját kísérteteinket, és haragszunk a rektor uramra, aki ki akarta őket gyomlálni a mostani emberpalánták fejéből. Hagyja csak, Katoki Márton uram, hagyja csak, szép az^ hogy a holtak feljárjanak és végeznék a saját misztikus dolgaikat. Hiszen babona, babona, de sikeres küzdelme a fantáziának a halál ellen, a teljes elmúlás ellen !. . . " (Részlet „A fekete fogat" című elbeszélésből.)