Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

S a harmadik típus mintegy kiegészítette az első kettőt, vele lett teljes a társadalmi színkép. Az úri don-quijotékban s a dzsentri svihákokban a továbbélő feudális múlt küldte fel a maga szennyező lelki mérgeit. De ahol az élet holt vizekbe tér, ott eltorzul az is, minek nem érdeke a történelem sodra elleni védekezés. Hol nincs kilátópont, ösztönző eszme, törvényszerűen úrrá lesz a provinciális kicsinyesség. Meglátta Mikszáth a „magyar Abderát", csak itt hol Körtvélyesnek, hol Bábaszéknek hívták. Meglátta azt a világot, hol „sok a háj, s kevés a szellem", s megfojt mindent a szűk helyi látókör. A Katánghy-féle svihákok nem lehettek volna képviselők, ha szerte az országban nincsenek a körtvélyesi választókhoz hasonló polgárok; kiskorú emberek, kik az önálló ítéleterő hiánya miatt hazug frázisokkal akár a sárba is le hagyták rántani maguk. Templomtorony-perspektívából ítélték meg a „magyar Abdera" lakói a világ dolgait. Katedrálisnak nevezték a helyi rozoga templomot, szépnek látták a csúnya Bulykaynét, s a Napóleon körüli világtörténelmi eseményekből csak arra figyeltek fel, miként verte ki Simonyi óbester pipája hamuját a francia trónuson. A magyar polgárság, s magyar értelmiség provincializmusa tükröződött bennük. Egész pályáján végigkísérték Mikszáthot a magyar elmaradottságnak ezek a hősei. S a kiegyezéses társadalom sivárságáról, a 67 utáni országnyi provinciáról ennél a három nagyszerűen meglátott típusnál nincs hívebb híradás. Eltorzult életek jelezték a kor ürességét. Nem csoda, hogy itt még Zrínyi Miklós, az egykori szigetvári hős is csak sikkasztó bankigazgatóként élhetett tovább. Hiszen amint Mikszáth írta: „Az embereknek nemcsak a sorsát gyúrják át a viszonyok, hanem az agyvelejét is", s „csupa lúd között, az ember maga is gágogni kezd". Törpe korokból csak törpe hősökre telt. Mikszáth kezdetben csak novellisztikusan, anekdotikusan jelenítette meg a maga hőseit. Szélesre méretezett, lazán egymáshoz illesztett novellák voltak