Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

„. . . Mikszáth i8j8 derekán került Szegedre, s 1881 teléig annyit termelt nálunk, mint azóta néha tíz-tíz év alatt se. Iga%, hogy amit azután termelt, az érettebb és súlyosabb gyümölcs volt, de humora legszínesebb gyümölcseit mégis csak itt termelte a »Szegedi Napló«-nál. Már azután azt állítani, hogy a szegedi földbe plántált tő a mi homokunktól nyerte nemes kvalitásait, bolondság volna. De az is bizonyos, hogy ha máshol vert volna gyökeret a Mikszáth poézise, más színűek, il latpia k, zamatnak lettek volna a gyümölcsei, nem olyanok, aminők. Fának is, földnek is van oka hálásnak lenni a másik iránt. Mikor idekerült Mikszáth a fővárosból — bizony jócskán névtelenül — eleinte csak afféle vázlatokat kapott le papírra a szegedi utcákról, a Tiszáról, honnan. Magukban véve értékes kis dolgozatok voltak azok, de neki csak stílusgyakorlatul szolgáltak. Hanem aztán hamarosan regényt kezdett »Az apám ismerősein címen, majd következett az egyre mesteribb tárcák hosszú sorozata. . . Valamennyi olyan munka, hogy ma sem válik szégyenére Mikszáthnak ; az éles megfigyelő, a könnyű kezű meseszövő, a szív és nem a szójátékok humoristája mindannyiból megösmerszik..." (Részlet Móra Ferenc: „A mi Mikszáthunk" című cikkéből. „Szegedi Napló" 1910. január 9.)