Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)
"... én most, amint már tudjátok, a Jókai életrajzán dolgozom. .. Az első kötetet már megírtam, a nyomdában kiszedték, s én a szedésből kéjével le húzattam vagy tizennégy példányt, szét küldvén azokat nagy tudományú celebritásoknak : Gyulai Pálnak, Beöthy Zsoltnak, Szinnyei Józsefnek és három kiváló politikusnak, továbbá a Jókai-családtagoknak és a Jókaiék életviszonyait ismerő barátaimnak, azz a ^ a kéréssel, hogy elolvasván, bíráló észrevételeiket a margón szíveskedjenek megtenni, hibás adataimat kijavítani vagy újakkal helyesbíteni. . . A kötetek most a tél elején kezdtek visszaszállingózni. Olyan érdeklődéssel vártam őket, mint Noé a szétküldött galambjait. . . Az utolsók között érkezett meg a Jókai Róza, P'esztyné levele, melyben azt írja többi közt : »Ezt tartom a maga legtökéletesebb munkájának. « Képzelhetni, hogy híztam (pedig már anélkül is sok szép kilóra vittem fel), boldogan rakosgattam a beérkezett példányokat egymás tetejébe, beléjök se tekintve egyelőre, mert az ünnepekre való gyönyörűségnek hagytam meg a margók adatainak beillesztését a szövegbe. Addig is úgy állt ott az asztalon a nagy rakás könyv, mint egy diadaloszlop, mely az én dicsőségemet hirdeti. Kevély hangnyomattal mutogattam barátaimnak, vendégeimnek : — No, végre megírtam a legtökéletesebb könyvemet! Dicsekedtem vele fűnek-fának, hogy még Beöthy Zsolt is megdicsérte. . . Az első ünnepen pedig hozzáfogtam a végleges szöveg megcsinálásához nagy kedvteléssel. Mert hát nehézségek közt ír az ember, de mulatozva javít. . . Hát az lett a vége, hogy mire tegnap délután az utolsó példány adatait és helyreigazításait is mobilizáltam, az egész könyvemből egyetlen sor sem maradt meg. Kővé dermedve lapoztam végig. — íme, hát ez volna az én legtökéletesebb könyvem !. . ." (Részlet „A »tökeletes könyv«" című cikkéből. „Vasárnapi Újság", 1906. január 7.)
