Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

„Fogarasori csak két látnivaló van: a ^Fejedelemasszony kútja«, ahol pisztrángokat tenyészt az uradalom, és az Apafi-féle váracs, melyet most kaszárnyának használnak. Itt nyaralgatott hajdanta a kardos Apafi Mihály né, akinek »tűpénzét« képezte a fogarasi uradalom. . . Igen, csak kevés a látnivaló az idegennek Fogarason, nincsenek múzeumok, gyűjtemények, műemlékek ; ám a képviselők számára vannak még más látványok is. Vagyis a képviselőnek nem azt kell meglátni, ami van, hanem azt is, ami nincs. Meg kell látnia, hogy a gimnázium telkén még nincs rajta a gimnázium, és hogy az Olt vizén Galac mellett lyukas a híd, és hogy a kasszában nincs meg a pénz a megcsinálására. Szinte kapóra jött odavágni azoknak, akik megkérdezték, utánajártam-e, hog) logaras ezentúl rendezett tanácsú város legyen. - Természetesen, érintkeztem ez irányban a belügyminisztérium föembereivel. — És mit mondtak? — Csodálkoztak. — Min? — AzJ kérdezték tőlem, hogy talán pénz/ találtunk valami lyukas hídon ? — Es képviselő úr mit felelt? — Azt, hogy nem tudom, megvan-e a pénz, de hogy a lyukas híd megvan, azt tudom. A városban tett séta után következik a díszebéd, tósztokkal, disputákká

1

. Most már még jobban össze vagy törve, már lihegni is alig bírsz, ekkor megint közbelép Program úr a maga hajthatatlan ridegségével : — Következik a sárkányi választók meglátogatása. A kocsik előálltak..." (Részlet „Választók között" című cikkéből.)