Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

„ Nagy fogadtatás van az indóháznál. Fényes fogatok egész sora lepi el az indóház belső oldalát. Mert sehol sincs oly bőség szép fogatokban, mint itt, a ménes hazájában.. . Persze ez eddig mind kedves, meg azontúl is, mert jönnek sorra szállásomra az ismerősök, jóbarátok, s a kúria most már nem tiltja, hogy egy kis konyak mellett kikérdeztük egymás hogylétét. Tódor hajdú kicsomagolja a bőröndöket, Fridrik Géza elküldi a csibuk]

ait, hogy itt se nélkülöztem a kedvenc szerszámokat, a vidám Steinburg (gyóg

1szerész) elcsattantja a konyakkal való koccintás mellett az első rigmust : Többnyire ősz következik a nyárra, Eljött a követünk valahára. Mind jó egész eddig. . . hanem most aztán átvesz a választóimtól egy gonosz démon, aki ellen nem véd sem Trepches, a főrendőr, se az immunitás ; aki halálra sanyargat, nem enged se aludni, se gondolkozni, úrrá teszi magát fölöttem, s az az úgynevezett Program. Igenis, egy program van, egy kegyetlen, visszataszító zsarnok, aki a lelket is kihajszolja az emberből. Álmos vagy, majd összeroskadsz, a vasúton nem aludtál, aranyat adnál minden perc pihenésért, de a program azt mondja, hogy küldöttségeket kell fogadni, nyájasnak, élénknek lenni, pedig a szempilláid szinte leragadnak a bágyadtságtól és kimerüléstől. A küldöttségek végre hazaszaladnak, most már lepihenhetnél, de a program azt mondja: ^Következik a város nevezetességeinek megtekintésen, tehát egy séta a városban..." (Részlet „Választók között" című cikkéből.)