Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

A pesti jogászévek titokzatos homálya arra késztet, hogy Mikszáth elbeszéléseinek némely jelenetét, amely ifjú hőseinek küzdelmeit, könnyelműségeit és vidám kalandjait tárja fel, életrajzi szempontból is értékeljük. „A két koldusdiák" gyalogszerrel rója az országutakat, s furmányos szekerekre kéredzkedve könnyít az út fáradalmain. Ugyanezt teszi Borly Laci is, „A vén gazember" című regény fiatal hőse. Borly Laci a budapesti zálogházakkal is megismerkedik. . . Minden jel arra mutat, hogy a pénztelenség, a diáknyomor, a nélkülözések sorozata Mikszáthnál nem romantikus lelemény, hanem egykori élmények emléke. Mikszáth csak hallgatta a jogot, de nem szerzett diplomát. Ezt ő maga bevallja jubileumi beszédében, megköszönvén az egyetem díszdoktori oklevelét. De diploma nélkül is alapos jogi jártasságra tett szert. Műveinek jogász-szempontból való vizsgálata azt tanúsítja, hogy Mikszáth jeles törvénytudó volt, s széleskörű jogi ismeretekkel bírt. Gyakorlatát balassagyarmati éveiben szerezte. De az írói becsvágy, az igazi hivatástudat nem hagyta békén. Nem volt hajlandó nyugodtan élni a vidéki jogász életét. 1871 elején Pestről hazatér szülőmegyéje székhelyére, Balassagyarmatra. Szülei arról álmodoztak, hogy jogászfiuk otthon, saját vidékükön futja meg karrierjét. Egész családja, eleinte ő maga is azt hitte, hogy nincs nagyobb úr széles e világon, mint a nógrádi vicispán! Megyei szolgálatra készült, tb. esküdt lett Mauks Mátyás szolgabíró irodájában. Ez az állomás döntő jelentőségű a fiatal Mikszáth életében. Itt szövődik életének első és egyetlen nagy szerelme, főnökének leányával, Mauks Ilonával, aki később felesége lesz. Mauks Mátyásról és leányairól — Ilonkáról és Kornéliáról (Nelkáról) — s mohorai otthonukról Mikszáth számos elbeszélése emlékezik. Főnökéről följegyezte nagyszerű memóriáját; egyszer egy elvesztett hatalmas iratcsomót (jegyzőkönyvek tömegét) újból lediktált puszta emlékezetből. Ilonka vonásait