Baróti Dezső szerk.: Radnóti Miklós 1909–1944 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 4. Budapest, 1959)

„Most Maradjunk a családnál általában. Apai ágon a nagyszülőkig, anyain a dédszülőkig igazolhatom okmányokkal a családfámat, mint ez most divatos, 1790, 1

Soo-ig e földön. A családi hagyomány mindkét részről még két nemzedékről tud (nagyapai és dédi másodunoka, illetve unokatestvérség), de nem hiszem, hogy írás akadna erről. Sosem kerestem, nekem a hagyomány is elégi A család múltjában anyai ágon két tanár (igaz, a

Z e

gyik császári, de csak lovaglótanár) képviselte, az apáin egy állatorvos képviseli a tudományt, de a többi is kisember volt, szegény volt. A művészetnek apám családjában volt hagyománya, két festőművész. a

P

a es fi

a-> nagybátyáim. A fiút emlegetik a részletesebb magyar művészettörténetek.'''' önéletrajzi részlet. (Folytatás.)