Szántó Judit - Kovács Endréné szerk.: József Attila 1905–1937 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 3. Budapest, 1958)
„Igen tisztelt Uram! Körülményeim arra kényszerítenek, hogy megkérjem Önt, mint a Iiaumgarten Irodalmi Alapítvány gondnokát, legyen segítségemre az Alapítvány anyagi erejével. Kérésem okát — szinte a költői szemérem maradványa nélkül — a következőképpen vélem elöadbatónak. Y éhségemmel együtt hosszabb idő óta a szó szoros értelmében éhezünk. lillenó'rizheiö adat: az írók Gazdasági Egyesülete ebéd gyanánt egy kávét és egy zsömlét utalt ki számomra a Club kávéházban, ezt a segítséget hónapokon át igénybe vettem, azonban ez év jan. i -ével ez megszűnt, l'eleségem házi munkák fejében rokonoknál ebédelt. Hz már kínossá vált. „Jövedelmem" ez évben i j, tizenöt pengőt tett ki. Fizt az összeget — mint a kávét — az I. G. Ii.-tői kaptam. Majdnem minden holmink — beleértve az ágyneműt is! — zálogban van. Lakbérhátralék miatt aggódnom kell és féltenem ezt a barátságtalan szoba-konyhát, amelyben még laktink. — Szeptember 8. óta nem tudtam villanyszámlát fizetni. Ma kaptam nég) 1 havi áramfogyasztásról szóló P ip,}j-öt kitevő egyesített számlát, amelyet hétfőig — ma szombat van — ki kellene fizetnem, különben nem kapok világítást. Nem fűtünk. Nincs cipőm. Azaz f .©' 4í~as, gombos, betétes lakkcipőben járok, ßp-es lábam van. Szobánk ajtajának kilincse fél éve le van törve. Nem takart seb kell, hanem festett vérzés — mondhatnám, hogy száraz kenyérhéjon rágódunk. Az igaz sel g a Z> pl tegnap este vacsora és cigaretta nélkül lévén, olyan száraz kenyérdarabokat szopogattam, amelyet a feleségem prézlinek rakott el régen. Tartozom azzpL bogy nem az éhség vitt erre, hanem a cigarettahiány. Az éhséget megszoktam. Megszoktam. Hogy miért ezt a pillanatot választottam ki, hogy e kissé keserű pohár után nyúljak? Hgy hétig majdnem negyven fokos lázban feküdtem, ügyetlen közönséges keskeny díványunk van, azon alszunk ketten. Lázas beteg mellett, vele egy takaró alatt aludni, kevés a szerelem. Feleségem a földön csinált fekhelyet magának, derékaljnl összehajtogatott egy pokrócot, és kábátokkal takaródzott. Mire a lázam J& alá csökkent, a feleségemnek volt ßp. Ö feküdt a díványra és én a földre. Most nap mint nap az fekszik a díványon, aki rosszabbul van. Aki lázasabb, aki jobban köhög, aki jobban izzad. — És így tovább. Nagyon sajnálom, hogy Öntől, akit megbántottam, pénzt kell kérnem. Nagyon sajnálom ezt a festett vérzést is. Kérem, fogadja tiszteletem kifejezését József Attila" József Attila Babits Mihályhoz írt levelének részlete 1933-ból. Babits Mihály válaszul 600 pengő segélyt utalt ki
