Szántó Judit - Kovács Endréné szerk.: József Attila 1905–1937 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 3. Budapest, 1958)
megtett utat, ő festette meg a legsötétebb, tehát legreálisabb színekkel azt a mélységet, amelybe a magyar nép 1919 után belezuhant, és az ő költői víziói rajzolták meg a legbátorítóbban és a leghivőbben a szabadságnak azokat a csúcsait, amelyekre népünk a felszabadulás után eljutott. Igaz, József Attila költészetének diadalútja a dolgozó néptömegek (elsősorban a gondolkodó munkásosztály) soraiban nem volt egyben diadalút a magyar irodalmi életben is. József Attila tartotta a rokonságot és őrizte az eszmei folytonosságot az előtte járt forradalmi költőnemzedékkel (elsősorban Ady Endrével), de ebben a magatartásában nem követte példáját a magyar irodalom és költészet 1953 és 1956 között. És amikor a magyar írók és költők jelentős része megtagadta József Attila eszmei örökségét és beállt az 1956 októberi burzsoá restaurációs kísérlet szellemi előkészítői közé, akkor József Attilával együtt a magyar irodalom, a magyar költészet egész haladó nemzeti örökségét tagadta meg. Kijutni ebből az eszmei zsákutcából, visszatérni a magyar irodalmi fejlődés igazi útjára csak a József Attilához való visszatéréssel lehet. Nem okvetlenül nyelvéhez és formáihoz, nem a fasiszta korszak meghatározta, időnként sötét és tragikus világlátásához való visszatérésről van itt szó, hanem arról, hogy költészetünk újra megteremtse a folytonosságot maga és József Attila költészete között, és hogy merjen táplálkozni azokból az éltető nedvekből, amelyekből József Attila költészete is táplálkozott: a munkásosztály életéből és harcaiból, helytállásából és jövőt formáló akaratából, forradalmi szocialista világnézetéből. Az ellenforradalom szálláscsinálói közé beálló magyar írók ki akarták tagadni a magyar irodalomból és költészetből a szocialista realizmust. Nos, József Attila költészetét kellene ehhez kitessékelni a magyar költészetből. A burzsoá reakció irodalmi szekértolói kétségbe akarták vonni a pártosság lenini elvét a költészetben. Ehhez is József Attilát kellett volna visszamenőleg elhallgattatni. Azt a József Attilát, aki már 1926-ban így vallott:
