Szántó Judit - Kovács Endréné szerk.: József Attila 1905–1937 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 3. Budapest, 1958)

Kilencéves koromban kitört a világháború, egyre rosszabbul ment a sorunk. Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásből, — volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorrakerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Ügy segítettem anyámnak, ahog)! tudtam. Vizet árultam a Világ-moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi-pályaudvarról, hog' legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorban élő gyerekeknek. Kosarat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban stb. 191

S nyarán Abbáziában üdültem a Károly király-féle gyermeknyaraltatási akció jóvoltából.Anyám már betegeskedett, méhdaganata támadt s ekkor én magam jelentkeztem a Gyermekvédő Ligánál — így rövid időre Monorra kerültem. Visszatérvén Budapestre, újságot árultam, bélyegekkel, majd kék és fehér postapénzzel kereskedtem, mint egy kis bankár. A román megszállás alatt kenyeresfiú voltam az Em ke-kávéházban. Közben — öt elemi elvégzése után — polgári iskolába jártam. 1919 karácsonyán meghalt az anyám. Gyámommá az árvaszék sógoromat, a most elhunyt Ma kai Ödön doktort nevezte ki. Egy tavaszon és nyáron át az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevű vontatógőzösein szolgáltam. Ekkor vizsgáztam magánúton a polgári negyedik osztályából. Ezután gyámom és Giesswein Sándor dr. Nyergesújfalura küldtek kispapnak a szaléziánusokhoz- Itt csak két hetet töltöttem, hiszen görögkeleti vagyok és nem katolikus. Innen Makóra kerültem, a Demke-internátusba, ahol rövidesen ingyenes helyet kaptam. Nyáron lakásért és ellátásért tanítottam Mezőhegyesen. A gimnázium VI. osztályát színjelesen végeztem, jóllehet, pubertáskori Zavarok miatt több ízben öngyilkosságot kíséreltem meg, hiszen valójában sem akkor, sem eló'zpleg nem állott fölvilágosító barátként mellettem senki sem. Már megjelentek első verseim is, íj éves koromban írt költeményeimet a Nyugat publikálta. Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam. A VI. osztály elvégzése titán otthagytam a gimnáziumot, meg az internátust, mert elhagyatottságomban nagyon tétlennek éreztem magamat: nem tanultam, mert a tanárok