Szántó Judit - Kovács Endréné szerk.: József Attila 1905–1937 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 3. Budapest, 1958)

BÁNAT Hát kijöttem ide, az erdőbe. Lágy libegés, — a levelek ^i^egnek, mint a röpcédulák. A jóid csöndje fekszik, nehéz- Ágak, karok nyúlnak: Minden hatalmat'. . . . Lombos hajamba száraz ág hull. A száraz ágak hullnak. Csak egy pillanatra martak ki, csak. Zúgj, erdő elvtárs! Szinte csikorgók. Egy pillanatra se martak ki, csak az az elvaduló csahos rám támadt s kijöttem, hogy erőm összeszedje, mint a néni a gallyat, a bánat. Könnycsepp, — egy hangya ivott belő/e, eltűnődve nézi benne arcát és mostan nem tud dolgozni tőle. A Sarló és Kalapács című, Moszkvában megjelenő és itt illegálisan terjesztett kommunista lapban hamis információk alapján megrágalmazták. Mély elkeseredésében írta a verset