Keresztury Dezső - V. Nyilassy Vilma - Illés Lászlóné: Arany János 1817–1882 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 1. Budapest, 1957)

ARANY JÁNOS I Ereklyéi közül alig maradt ránk valami. Bútoraiból, használati tárgyaiból a nagyszalontai Csonkatoronyban elhelyezett kis Arany-múzeumban található néhány. Amit későbbi tartózkodási helyein őriztek meg, kéziratainak jórészétéi együtt, elpusztult a második világháborúban. Van ennek valami jelképes értelme. Ami igazán fontos volt életében, azt alkotásaiba foglalta: ezeket adta át népének s az ismeretlen jövendőnek. Kétkedő önbizalommal, szemérmes óvatossággal adta át és nem ?. lehetséges életmű teljességével. Mint annyian az emberi szellem alkotó óriásai közül, ő is inkább csak sejtette tehetségének nagyságát és jelentőségét. „Lehetett volna belőlem valami": az élete delelőjére hágott s önmagán is némi keser-édes humorral gúnyolódó férfi sóhajára milyen mély gyötrelemmel visszhangzik az öreg ember önvádja: „Mily temérdek munka várt még!. . . Mily kevés, amit beválték." Irodalmunk egvik legjelentősebb életművét alkotta meg, s mégis van valami aránytalanság küldetése, géniusza és eredményei között. Ebben természete és körülményei egyaránt részesek.