Keresztury Dezső - V. Nyilassy Vilma - Illés Lászlóné: Arany János 1817–1882 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 1. Budapest, 1957)

„Szerette volna ő ismerni, oh nagy Természet, alkotó kezed müvét! Keresve, hol szűzen található vagy, Erdők virágát és a bérc kövét; De a padokban (ah, szánni való agi!) » Magolni « kelle kő, virág nevét; S ha kézről-kézre járt valami ásvány: Brugó darabbá vált körutazásán. Vagy elbocsátá lelkét ringatódzni Szellő fmalmán, bólintó galyon, Felhők futásával versent hajózni, Hanyatt terűive egy partoldalon, — Engedte önmagából kilopódzni: Hang, szín, sugár lett, tér és mozgalom, ő a természet, a nagy és örök — Mi ott henyél, csak hitvány földi rög." (BOLOND ISTÓK. II. ÉNEK) (4) 1833 őszétől a debreceni kollégium diákja. Anyagi gondokkal és határozatlan vágyaival küszködve tanul, ,,s mindig valami olyanért sóvárog, mit nem tanítnak a tudós tanárok".