Keresztury Dezső - V. Nyilassy Vilma - Illés Lászlóné: Arany János 1817–1882 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 1. Budapest, 1957)

„Erre ívet von ki zsebből, Egy dicső há% végső sarja — Szép a kalligráfia, (Tudja: Várna, meg Mohács. . . ) S megmutatja, hogy hová kell Nem lehet, ha birtok már nincs, A nevét beírnia, Sem szíjgyártó, sem kovács. Ki Deákkal és Tiszával Volt, igaz^, még egy tenyérnyi: Óhajt lenni egy lapon; De a rozsda és aszály. .. » Mi jótékony célra ?« kérded; No, meg Homburg, s a zsidóság. . . » Nemes a cél, mondhatom; Hanem a rang: az^ muszáj.« Végre látod az^ egészből Hogy mi lóg ki: a »fizess!« Fanyalogva mondod: »Itt van, — Nem telik sok — pár tizes.« Te örülsz^, hogy így kiszúrtad (Ami nem volt) a szemét: ö örül, hogy a népkonyhán Megles^ mára az^ ebéd." (RANGOS KOLDUS) (49) Fővárosi témájú verseiben a társadalmi élet mély ellentmondásaira figyelmeztet.