Friedrich Ildikó szerk.: Élet és Literatúra. Muzárion. 1826–1833. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. 19. századi magyar folyóiratok repertóriumai, Budapest, 1991)

Fenyő István: Egy különös és különleges folyóirat: az Élet és Literatúra

EGY KÜLÖNÖS ÉS KÜLÖNLEGES FOLYÓIRAT. AZ ÉLET ÉS LITERATÚRA (Az alapítás) 1826-ban egy régóta tervezett, műfajában és szerkesztésmódjában egyaránt különleges folyóirat jelent meg Pest-Budán, az Élet és Literatúra. Szerkesztője, Szemere Pál, a reformkori irodalom kiváló költő-kritikusa, már szinte pályakezdésétől, a XIX. század első évtizedétől fogva készült arra, hogy rendszeresen közreadott folyóiratban terjeszteni fogja a romantika és az irodalmi liberalizmus alapelveit. Ezzel együtt pedig meghonosítja és megkedvelteti idehaza azt a műfajt, amelytől a kor nemesi olvasóközönsége olyannyira idegenkedett: a kritikát, az irodalmi művek bírálatát. Nem véletlen az, hogy éppen 1826-ban sikerült Szemerének végre megindítania új vállalkozását: ez az a dátum, amikor a romantika irányzata áttörő sikereket kezd elérni Magyarországon, amikor az Aurora szerkesztője, Kisfaludy Károly meg tudja szervezni évente közreadott zsebkönyve köré az új, fiatal költőkből álló literátornemzedéket. A korszerű társadalmi és kulturális eszmék terjedésével az 1820-as évek közepe táján jelentős mértékben kiszélesül és elmélyül nálunk az irodalom mibenléte, az író alkotó tevékenysége és önérvényesítő lehetősége iránti érdeklődés. Mindaz a belső elszánás, újra és jobbra törekvés, amely ez idő tájt a gondolkodó főkben él, nem kis részt az esztétikum közegében vezetődik le, fejeződik ki. Az irodalmi gondolkodás és a kritikai elvrendszerek iránti respektus fokozódása, az irodalom mind kiemelkedőbb szerepe a nemzetté válás időszakában késztette Szemere Pált, Kazinczy Ferenc tanítványát és Kölcsey Ferenc legközelebbi barátját arra, hogy önálló irodalomelméleti-kritikai folyóiratot hozzon létre Magyarországon. Szemerét a lapalapításra irodalomszeretetén, költészet iránti érzékenységén kívül nagy és korszerű (főképpen a német esztétikán alapuló) műveltsége, a fiatalokhoz való vonzódása, széles körű irodalmi kapcsolatai egyaránt feljogosították. Szerkesztői tervei azonban a kor szűkös hazai viszonyai következtében két évtizeden át sorra füstbe mentek, s csak amikor Pest-Budán végre kialakult az irodalmi élet központja, s