Friedrich Ildikó szerk.: Élet és Literatúra. Muzárion. 1826–1833. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. 19. századi magyar folyóiratok repertóriumai, Budapest, 1991)

Bevezető a kötet használatához

BEVEZETŐ A KÖTET HASZNÁLATÁHOZ Repertóriumunk szerkezete a hagyományos kronologikus rendet követi. Egy-egy leírási egysége tételszámtól tételszámig tart, és három, egymástól nagyobb sorközzel is elválasztott fő részből áll. Az első rész az írás szerzőjének nevét, az írás címét és műfaját adja meg. Ha a szerző álnévvel, rövidített névvel vagy betűjeggyel publikált, megpróbáltuk a nevét, illetve neve hiányzó részét kideríteni, és szögletes zárójelben közöltük azt. Az írások jelentős hányadának nem volt címe, esetükben címként kezdősorukat szerepeltetjük; ha később kaptak címet, akkor ez az annotációból derül ki. A második rész minimum egy, maximum három számozott sorból áll. Az első az Elet és Literatúra-, ill. a Muzárion-beli impresszumot közli, a második és a harmadik pedig egy múlt századbeli, valamint egy modern 20. századi gyűjteményes kiadásban jelöli ki ugyanennek a szövegnek a helyét. Sok esetben mindössze egy vagy két impresszum van, nem lévén több forrás. A szokásostól eltérő forrásközlésnek az az oka, hogy a repertórium a készülő Kölcsey-kritikai kiadás segédleteként született meg. A harmadik rész a forrásokra vonatkozó megjegyzéseket foglalja magába, élükön a forrásokra utaló számmal. Ha egy forrással kapcsolatban több megjegyzést is kellett tenni, akkor a sorszámot betűjelekkel tagoltuk tovább. Ez utóbbi az Elet és Leteratúra, ill. a Muzárion, tehát az első forrás esetében vált szükségessé. Az írásokban található minden további szöveget, pl. levél, vers, lábjegyzet stb. az annotációban emeltünk ki, hivatkozva a szerzőre, címre és a pontos oldalszámra, ha ez lehetséges volt. A második és harmadik annotáció az esetek többségében az összkiadásban szereplő címeket adja meg. A repertórium elején a folyóirat könyvészeti leírása, egy közönséges rövidítésjegyzék és egy, a második, ill. harmadik forrásként megjelölt összkiadások, vagy egyéb kiadványok rövidítéseinek feloldását tartalmazó jegyzék szerepel. A bibliográfia végén összevont név- és címmutató található. A nevek után szereplő tételszámok tipográfiája érzékelteti, hogy az egyes esetekben a név szerzői vagy tárgyi minőségben fordul elő a repertóriumban. Az álló számok mindig szerőséget jelentenek. Ha cím nem csatlakozik valamely számhoz, ez azt jelenti, hogy az adott