Kendéné Palágyi Erzsébet szerk.: Magyar Nemzet 1938. aug. 25–1944. márc. 22. Repertórium (1938-1939) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai, Budapest, 1980)

Vásárhelyi Miklós: A Magyar Nemzet. 1938-1939.

Nem feledkezhetünk meg a Magyar Nemzetnek a lap hasábjain elszórt hirdetéseiről, jelszavairól sem. Közöttük a legemlékezetesebb: "Olvassa el a Magyar Nemzet minden sorát !" Az első' pillantásra ártalmatlannak, só't természetesnek tünó' önreklám valójában azt sugallta az olvasónak, hogy tanulmányozza nagyon figyelmesen lapja minden egyes sorát, sőt tanuljon meg a sorok között is olvasni, mert a szerkesztőség rejtett üzenetét, az adott körülmények között nyiltan kifejthetetlen igazságot csak Így bogozhatja ki a szövegből. Hasonló útmutatást tartalmazott egy rajzos hirdetés is: műsort szóró antenna és mellette a szöveg: "A kimondott szó elrepül, de Írásban adja Önnek a Magyar Nemzet. " Vagyis: egészítsd ki a külföldi, "ellenséges" rádiókból szerzett információidat a Magyar Nemzet olvasásával! A lapban a szöveg közé tördelve gyakran találkozhattunk egy politikai jelszóval: "Olvassuk Petőfit!" A "sikeres ellentámadások"-ról, az "arcvonalkiigazitások"-ról, "rugalmas visszavonulások"-ról szóló német hadijelentések mellett pedig sürün feltűnt a Ferenc József keserűvíz hirdetése. Az olvasó pedig választhatott, hogy a "keserüviz -en mosolyogjon-e vagy a meghajtottak nagy futásaira célzó utaláson? A fentiekben előadottakból is érzékelhető, hogy a Magyar Nemzetet nemcsak mondanivalója, egyéni politikai profilja, szerkesztésének sajátossága különböztette meg a magyar napisajtó más termékeitől, hanem stilusa, nyelvezete is. Igaz, a lap nem egyedül és nem is elsőnek élt a virágnyelv lehetőségeinek kiaknázásával a jelenkori magyar sajtó történetében. A szavakkal űzött játék, a fogalmazás kétértelműsége, a sorok közötti irás és olvasás technikája évszázados hagyománya a magyar sajtónak. Különösen kifejlődött ez a hirlapstilus az ellenforradalmi korszakban, amikor rendeleti tilalmak, utasítások és időnként cenzúra akadályozta a sajtószabadság elvének érvényesülését. Zsolt Béla 1938 tavaszán az új sajtótörvény parlamenti vitáját kommentálva joggal Írhatta, hogy: "A független, önálló, meggyőződéséhez hü magyar újságíró egy emberöltőn keresztül kolumnákat fecsegett egy-egy becsempészett őszinte mellékmondat kedvéért, mellébeszélt, szellemi és erkölcsi öncsonkítással tengette életét. " Voltak tehát már korábban is hirlapirók, akik a "becsempészett, őszinte mellékmondatok" kedvéért verejtékeztek, és szép számmal találhatunk napilapot, folyóiratot, amely helyt adott Írásaiknak. A Magyar Nemzet mégis minőségi változást hozott. Az első újság volt, amelyet teljes egészében ebben a szellemben és ennek megfelelően ebben a stílusban szerkesztettek. A kétértelműséggel leplezett egyértelműség jellemezte a vezércikktől a sportrovatig, a külpolitikai információtól a szerkesztői üzeneten át a hirdetésekig. Ha átfogóan szemléljük és összehasonlítva értékeljük az 1938 és 1944 közötti korszak magyar sajtóját, egyetlen újságban sem észlelhetjük ennek a stílusnak ilyen következetes, általános és ötletes érvényesülését. A szavak mögé rejtőző jelentés, a sorok közül pislantó jelzés az olvasó társitó képzeletének serkentésére a Magyar Nemzet legsajátabb ismertetőjegye lett. A politikai helyzet éleződésével, a cenzúra szigorodásával (1939. szeptember 1-én vezették be az egész időszaki sajtó kötelező, előzetes cenzúráját) az előbbi jelentősége nőttön nőtt. Az emiitett stilus különösen a külpolitikai információk közlésében, szerkesztésében, kommentálásában, a cimek kiválasztásában és tálalásában, valamint a publicisztikában nyilvánult meg, majd később a hadijelentésekben foglaltak magyarázatában. Kiapadhatatlan újságírói lelemény és vállalkozó szellem formálta az új stílust. A lap formailag kínosan ügyelt arra, hogy ne kináljon lehetőséget a kötözködésre: mindenkor szó szerint közölte a tengelyhatalmak vezetőinek, sajtójának, hatóságainak hivatalos megnyilvánulásait, bejelentéseit, tájékoztatásait. Ám egy-egy hangsúly árnyalatnyi eltolódása, egy kiemelés vagy magyarázat elegendő volt a propaganda eredeti szándékának, értelmének teljes kiforgatásához. A gúzsba kötött képzelet pedig kifürkészte a hajszálrepedéseket is, a szellemi "elsötétitésre" kárhoztatott közvéleménynek kifinomultak az érzékszervei. S igy az újságiró és az olvasó között a páratlan intimitás, cinkos összekacsintás jegyében kovácsolódott ki egy különleges kapcsolat. A szerkesztő és a szerző szinte hivei szellemi társaságában együtt élték ki a humor és irónia, a megbotrán-