Pesti Ernő szerk.: Az Est–lapok 1920–1939. Repertórium (1920–1924) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai, Budapest, 1982)

Vásárhelyi Miklós: Az Est-lapok. 1920-1939

kiadványokat, amelyeket az üzlet és az irodalom összefonódása jellegzetesen ellenszenves tüneteiként marasztal el, elrettentő példaként pécéz ki az 1928-as, kétkötetes, 800 oldalas ajándékkönyvet (Az Est-lapok olvasói ingyen kapták), amelyet éppen ugyanaz a Mikes Lajos szerkesztett. A kötet címe: Divat és kultúra, s Lengyel Géza leleplezi", hogy a neves írók, Molnár Ferenc, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Szomory Dezső, művészek, tudósok írásait a szerkesztő miképpen szinkronizálja a különböző, "példátlan arányú érvágást" jelentő vállalati hirdetésekkel. Elítéli, hogy Hevesi Sándor színvonalas színházi cikkét a fővárosi színházak hirdetései követik. "A legtöbbnek hirdetése - jegyzi meg a szerző - egy-két mondat. " Majd felteszi a kérdést: "Szüksége volt erre a színháznak?", s meg is válaszolja, "aligha", ám hozzáfűzi: "De szüksége volt Az Estnek, nem hagyott az ki sem kicsiny, sem nagy halakat, és ezek a halacskák jól tudták, hogyha nem "adják föl" az elképesztően drága hirdetéseket, akkor az intézet nívója hamarosan süllyedni fog - legalább a konszern lapjai szerint. " Az inszinuáció egyértelmű. Az Est-lapoknak - a kiváló Mikes Lajos szellemi irányítása alatt működő - kritikusai bírálataikat ahhoz igazítják, hogy egyes színházak mennyit spendálnak hirdetésre a Mikes szerkesztette Hármaskönyvben. Csak emlékeztetőül jegyezzük meg. Az Est-lapok műkritikusi gárdáját olyan nevek fémjelezték, mint Kárpáti Aurél, Ambrus Zoltán, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Bródy Sándor, Molnár Antal, Tóth Aladár, Lyka Károly... Még tréfának is rossz ! De természetesen nem helytálló az a feltételezés sem, hogy Mikes Az Est-lapok irodalmi rovatát Miklós Andor intenciói ellenére szerkesztette oly elismerésre méltóan. A valóság az, hogy Mikes Lajos nagyvonalú, sokrétű kultúrpolitikája szerves része volt Miklós Andor üzleti politikájának és Az Est-lapok sikerének. A lapkonszern pedig sokkal nagyobb hatalom annál, semhogy rákényszerüljön a Lengyel Géza említette krajcároskodásra, és akárcsak megkísérelje az integritásáról híres Mikes és neves magyar írók bevonását ilyen kicsinyes, olcsó praktikákba. Más, sokkal bőségesebb forrásokból táplálkozott Az Est-lapok gazdagsága. Miklós Andor nem kócerájos zuglapszerkesztő volt, hanem kapitalista nagyvállalkozó, újságmágnás. Hogy Lengyel Géza hasonlatánál maradjunk, a tőkés "halastó" egyik nagy ragadozója, cápája. Nem kevésbé ellentmondásos Az Est megítélése a korabeli sajtóban és a közéletben. Egyformán heves támadások érték mind a marxista, a radikális, a demokratikus baloldali, mind pedig a konzervatív, a reakciós, klerikális és a szélsőjobboldali sajtó részéről. Különösen kiéleződött a helyzet a lap létének legválságosabb szakaszában, az ellenforradalmi korszak első éveiben, 1919 és 1920 között. A szélsőjobboldal orgánumai, az Új Nemzedék, a Szózat, A Nép, a későbbi göbbelsi propaganda hangján gyalázták Az Estet. Miklós Andorról például A Nép még 1924. május 6-i számában is ezt a hajmeresztő képtelenséget írta: "Ennek az embernek a bűnlajstroma kimeríthetetlen, nevéhez fűződik az 1918-as összeomlás, ő felelős a frontok felbomlásáért, ő felelős a bolsevizmusért, felelős mindenért, ami Magyarország legszomorúbb napjaiban történt. " A legagresszívebb szélsőjobboldali, fajvédő társadalmi szervezet, a maga idejében roppant befolyásos Ébredő Magyarok Egyesülete 1921. június 10-én a Pallas nyomdában röpiratot nyomatott Az Est bűnlajstromáról. Ebben a pamfletben többek között kijelentik: "Vádoljuk Az Estet a történelem, a magyar szenvedések és a magyar megtorlás hatalmasai előtt a leggyalázatosabb, a legtervszerűbb és a leghatásosabb hazaárulással. Vádoljuk mindazokat, akik megalapították és minden középkori ocsmányságnál gyilkosabb sorait éveken át, nap-nap után papírra vetették ... Vádoljuk azt Az Estet, amelynek felelős szerkesztője minden Wilsonoknál és Clemenceau-nál nagyobb mértékben felelős katasztrófánkért. " Tömören: Ecrase 1'

infame! Az Ébredő Magyarok már korábban, március 15-én nagygyűlést tartottak a Vigadóban és a Petőfi téren, s a szónokok oly hatásosan uszítottak a baloldali sajtó ellen, hogy a felbőszített tömeg megrohamozta az Athenaeum épületét. Figyelemreméltó, milyen beállításban számolt be erről az eseményről a baloldali emigráció korabeli legjelentősebb orgánuma, a Bécsi Magyar Újság március 15-i keltezésű száma: "A vigadói nagygyűlés után az Ébredő Magyarok csak azért nem in-