Madár Lajos: Magyar irodalmi antológiák és gyűjtemények A–D (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, F. Sorozat 1-2. Budapest, 1978)

A leírt gyűjteményes művek tartalmilag a legnagyobb változatosságot mutatják; lap­jaikon egyaránt találkozhatunk pályakezdő fiatalok zsengéivel s klasszikusainké első, má­sodik vagy ki tudja hányadik közlésű írásaival. A gyűjtemények műfaja is elég sokágú, versek, novellák, drámák, levelek,tanulmányok, irodalmi riportok, valamint népköltésze­ti alkotások. Hasonlóan sokszínű a gyűjteményekben szereplő szerzők névsora is. Ez utób­biak közül — irodalmi kapcsolataink érzékeltetésére - a nem magyar nyelven író alkotók nevét is szerepeltetjük. Mint már jeleztük, a gyűjtésünkben feltárt kiadványtípus nem periodikus jellegű, hanem egyszeri megjelenésű. Bizonyos esetekben azonban kivételt tettünk. Felvettünk néhány periodikumnak induló, de csak egy-két kötetben vagy füzetben megjelent „tisza­virág életű" kiadványt is. A három vagy ennél több kötetet megért évkönyv, almanach stb. azonban már nem tartozik ennek a bibliográfiának a gyűjtőkörébe. Ezeknek a feltá­rása egy új sorozat feladata lesz. Ezért - sajnálattal bár, de — eltekintettünk pl. Kisfaludy Károly Aurorájának, az Ararát Évkönyvnek, az Arionnak, s még néhány jelentős, de fo­lyamatosan megjelenő irodalmi összeállításnak a leírásától. Címleírásainkban alapjában véve a hagyományos könyvtári gyakorlatot követtük, de szükség szerint több helyütt el is tértünk tőle. Mint ismeretes, minden címleírási fo­lyamatban két elem ötvöződik: a kiadvány azonosítását szolgáló formai vonatkozások (terjedelem, formátum, a kiadás helye, éve, a kiadó, a nyomda stb.) és a tartalmi feltá­rást elősegítő momentumok (szerző, cím, alcím, műfaj, elő- és utószók stb.). Alkalmaz­kodva a Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzeteinek eddigi gyakorlatához, címleírá­saink elsősorban a tartalmi feltárásra helyezték a hangsúlyt. A hagyományos címfelvételt annotációkkal egészítettük ki, amelyek teljes egészében közlik a kiadványok szerzőit, il­letve közreműködőit. Gyűjteményes művek esetében ui. a könyvtári gyakorlat az anto­iógiák és gyűjtemények címfelvételében csak két szerzőt, illetve fordítót tüntet fel (az ábécé sorrendejében), s utánna stb.-vei jelzi, hogy a sor folytatódik. Sorozatunk gyakorlata e kérdésben a következő. Ha a címlap feltünteti a kiadvány­ban szereplő szerzők nevét és műveik címét, címfelvételünk ezt pontosan tükrözi. Ha azonban az antológiának, illetve gyűjteménynek közös címe van, akkor az egyes szerző­ket mind annotációban soroljuk fel, függetlenül attól, hogy szerepel-e egyikük vagy má­sikuk a címlapon. Kivétel az az eset, ha egy kötetben pl. három mű közül az egyiknek a címét emelte ki a szerkesztő közös címnek. (Néhány bábjátékot és jelenetet tartalmazó műsorfüzetben fordult elő.) Ilyenkor feltüntetjük a közös címet, de mellette leírjuk a többi mű adatait is. Annotációinkban igyekeztünk minden álnevet feloldani. A feloldásokat az álnév előtt, szögletes zárójelben közöltük. A visszakeresés megkönnyítése érdekében a szerzők felsorolását ábécérendben adtuk - függetlenül attól, milyen sorrendben közölte a kiad­ány műveiket. ő

Next

/
Thumbnails
Contents