Gedényi Mihály: Krúdy Gyula 1892-1976 (bibliográfia) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, E. Sorozat 2. Budapest, 1978)

I. Bevezetés - Útmutató a bibliográfia használatához

— rövidítés: Korunk hőse Olivér Korunk hőse — általános változtatás: Juliette A francia leány — kettős címváltozat: a kötet címe is, a benne lévő elbeszélés címe is változik, pl.: Őszi nap - A „Boldogságosnak Mennyországba" Címváltozat: A PODOLINI TAKÁCSNÉ-II. c. kötet és benne címváltozat: Őszi nap falun. — A második vagy későbbi megjelenéseknél csak jelezzük a címváltozatot, de nem adjuk a módosított címet, mivel ez az első megjelenésnél, a „családfánál ' megtalálható. Pl.: Jávorka diák. /Elb./ (5) /Címváltozat./ Mdiv jan. L. 597, ahol ez olvasható: Jávorka, a diák. (1) 1901. jan. 1. ÉnU stb. — nem tekintjük címváltozatnak, ha latinos vagy idegen változatban is szerepelt régebben egy-egy cím, Pl: Szilveszter - Sylvester Szindbád - Sindbad /Az első Szindbád-történetek ilyen változatban szerepelnek a napilapokban./ 6. Megjelenés, kiadás „Megjelenés" és „kiadás" a gyűjtésünkben egyenlő értékű (azonos) fogalom. Ha a regény először időszaki lapban, folytatásokban jelent meg, majd utána ezt kötet-kiadás követte, e kettő között semmi különbség sincs a publikálás szempontjából. Az első esetben újságpapíroson, a második alkalommal könyvalakban került az olvasó kezébe. A rendszerben (1) és (2) jelzi ezt. Pl.: A vörös postakocsi. /Regény./ (1) Hét /1913/jan. 12. - ápr. 20. /15 folyt./. (2) A VÖRÖS POSTAKOCSI-I. 1913 L. 1737 - (3) A VÖRÖS POSTAKOCSIT. 1914. L. Ï737/A - (4) A VÖRÖS POSTAKOCSII. 1914. L. 1737/B - (5) A VÖRÖS POSTAKOCSI-I. 1920. L. 1737/C - stb. stb. /Eddig 19 kiadása volt!/ Ebben a példánkban az 1920. évi kiadáson hiába látjuk azt, hogy „3. kiadás", vagy „4.kiadás", a mű ez alkalommal ötödször (5) került a közönséghez, tehát a gömbölyű zárójelben látható szám hitelesen, ténylegesen jelzi, hogy a kötet hányadik megjelenése, illetve kiadása a műnek. Ez a gömbölyű zárójelben adott szám annál is inkább megbízható, mert a kiadók gyakran „fiatalították" a könyveket s 2. kiadást tüntettek fel a valójában harmadik kiadáson, vagy egyáltalában nem jelölték sem a kiadás sorszámát, sem évszámát. Mind ez pusztán kiadói fogás volt, amely azt kívánta elérni, hogy a kötet hosszabb időn át maradjon aktuális, s egyben a könyvkereskedő dolgát is megkönnyítette, aki a régi könyvről könnyen kijelentette, hogy „nemrég jelent meg".