Botka Ferenc: A magyar irodalom első kiadásai (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, D. Sorozat 1. Budapest, 1973)

kes: azok összességét tekinti vizsgálata tárgyául. Az irodalomtörténeti kutatások is elvileg ezen összességből indulnak ki, de kiemelik belőle azokat a mliveket (életműveket), amelyek irodalmunk folyamatában számottevő szerepet játszottak, amelyek előrevitték a fejlődést, illetve amelyek maradandó esztétikai értékeket képviselnek. Bibliográfiánk elvi kiindulópontja - irodalomtörténeti. Nem tartjuk feladatunknak valamennyi irodalmi jellegű kiadvány regisztrálását, hanem csak azokét, amelyek történeti vagy esztétikai értékek hordozói. 3. Gyűjtőkörünk további megszorítása /de egyúttal bizonyos kitágítása is/, hogy életmüvekben gondolkozunk. S ezeken belül nem szorítkozunk kizárólagosan a szépirodalomra. Az irodalomtörténet által kiemelt szerzők alkotómunkásságát nyomon követve, feldolgozunk minden olyan kiadványt, ami személyükkel kapcsolatos. Néhány példával szólva: a mult század negyvenes-ötvenes éveinek költészetét bemutatva nem foglalkozunk Császár Ferenc, Jámbor Pál, Sujánszky Antal, Szelestey László stb. köteteivel. Bajza József, Czuczor Gergely, Eötvös József, Erdélyi János, Garay János, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály életművét viszont a maga egészében mutatjuk be. Felvéve tehát Eötvös József politikai regényeit és röpiratait, Erdélyi János népdal- és közmondásgyűjtemény ét, kritikai- és esztétikai írásait, Petőfi Sándor és Vörösmarty Mihály drámaforditásait stb. stb. Egy-egy irő anyagán belül tehát bibliográfiánk teljességre törekszik. A fenti példákon túlmenően: még azokat a kiadványokat is feldolgozza, amelyekeben az irő rész-szerzőként szerepel (két vagy három irő közös kötete) vagy amelyek létrejöttében szerkesztőként, illetve elő- vagy utósző Íróként működött közre. (A szerzőségnek e fokozatait bibliográfiánk szerkesztésében is kifejezésre jutattuk. Egy-egy iró anyagán belül külön gyűjtöttük egybe az a/ önálló köteteket, a b/ fordításokat, a c/ rész-szerzős kiadványokat, s végül a d/ szerkesztéseket, elő- és utószavakat.) Az életművön belüli teljességtől egyedül a fordítások esetében tekintettünk el, mindenekelőtt az 1900 után megjelent köteteknél. A kiadói tevékenység kapitalizálódásával ugyanis a műfordítás sokat veszt alkotó jellegéből, s a legtöbbször pusztán pénzkereseti forrássá degradálódik.