Botka Ferenc szerk.: Független szemle 1921–1923. Kékmadár 1923. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 10. Budapest, 1979)
Vezér Erzsébet: Előszó
jelenő folyóiratnak két számát Károlyi védelmének szenteli. A Márciusban Vámbéry Rusztem Hazaárulás című vezércikkében hatalmas történelmi és jogi erudícióval mutatja ki a hazaárulás vétségének büntetőjogi képtelenségét. Ehhez a cikkhez a szerkesztő a következő jegyzetet fűzi: „Ez a cikk már ki volt szedve, amikor a budapesti törvényszék Károlyi Mihály pőrében ítéletét meghozta. Nincs okunk, hogy a cikken változtassunk, sőt arra sincs okunk, hogy a hazaárulásnak criminalistico-civiüs fogalommeghatározásából kiindulva az ítéletet jogászi bírálat tárgyává tegyük. E bírálat elől a cikk olvasója a leglojálisabb akarattal sem zárkózhatik el." A lap — ma úgy mondanánk — Károlyi-száma a következőkben a Károlyi kormány földreformjával foglalkozik, majd Stromfeld Aurél A hadihelyzet 1918 október végén című cikkében kimutatja, hogy az akkori helyzetben Károlyi semmi egyebet nem tehetett, mint, amit tett, és írását így végzi: „Ha mindazokat a történelmi tényeket, melyeket leírtam, szem előtt tartjuk, akkor elfogulatlan és józan ember a Károlyi-kormány első cselekedeteiben kereshet és találhat hibákat, de semmiesetre sem fogja azokat az egyéneket, akik ilyen nehéz viszonyok között vették át a hatalmat, pellengérre állítani, és még kevésbé „hazaárulóvá" kinevezni!" És Károlyitól szintén nem függetlenül közli a lap Tábori Kornél cikkét azokról a magyar főurakról, akik a XIX században Magyarországnak az összmonarchiába való beolvasztását előkészítették. Végül pedig egy csokorra valót szed össze Supka Géza a múlt század ellenforradalmi megnyilvánulásaiból Szemelvények a 49-es és 50-es évek ellenforradalmi sajtójából vagy: semmi sem új a nap alatt címmel. A következő szám, pontosabban kultúrpolitikai röpirat, mely Szabad Sajtó címmel jelent meg, már a Károlyi-pör táblai tárgyalásáról tudósít. Ennek a számnak vezető cikke a Károlyi kormány belügyminiszterének, Károlyi Mihály védőjének, Nagy Vincének írása Az októbrizmus címmel, majd egy névtelen cikk tudósítást közöl a táblai tárgyalásról, kizárólag Nagy Vince védőbeszédét idézve nagy terjedelemben. Ugyanez a szám Nagy Györgyöt parentálja el, a köztársasági gondolat apostolát, és közli Buza Barna védőbeszédét, melyet Veér Imre köztársasági pőrének tárgyalásán tartott. A lap végleges betiltása után Czakót pörbe fogták, és hét napi fogházra ítélték. Előzőleg már kapcsolatba került az angliai kvékerekkel. Még a Független Szemlében cikksorozatot írt a „Barátok Társaságáról", ezért elsőízben 1922-ben meghívták a kvékerek, hogy ismerkedjék meg velük közelebbről is. Másodszor 1924-ben ment Angliába, ahol a kvékerek Selly Oakban (Birmingham külvárosa) lévő vallási főiskoláján tartott előadásokat, 1925-ben pedig Athénben egy amerikai teológiai főiskolán adott elő. Majd néhány hónapra visszatért Budapestre, ahol másodszor is pörbe fogták Hermann Kutter, svájci pap Sie müssen... című könyvének magyarra fordításáért, és 18 hónapi börtönre ítélték. Védője, Vámbéry Rusztem előzőleg közölte vele a bírótól kapott információt, hogy mindenképpen el fogják ítélni. Ezért 1926 jan. 1-én Bécsbe menekült. Bécsből Amerikába akart menni, Jászi Oszkár meg is szerezte az útiköltségét, de nem kapott amerikai vízumot. Ezért Kanadába ment, Kanada legnagyobb egyházának, a metodistákat, presbiteriánusokat és kongregacionalistákat egyesítő United Church meghívására. Itt Torontóban a legszegényebb magyar gyülekezet papja lett. Nemcsak papi teendőket végzett, de
