Illés Ilona: A Tett 1915–1916. Ma 1916–1925. 2 x 2 1922. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 6. Budapest, 1975)

Előszó

Az ellentétes nézetek heves összecsapása a vitatott kérdések letisztulásához vezethetett volna, ha elég idő áll rendelkezésre. Kassákék nem voltak annyira toleránsak, hogy a Mán kivül más irányzatot elismertek volna a forradalom művészetének. Az aktivizmusban a jövő művészeinek egyetlen lehető útját látták, amelyet követniük kell, ha el akarnak jutni a kommunista társadalom művészi megvalósulásához. A pártos művészet kérdésében megnyilvánult téves nézeteik természetesen ellentmondásokba sodorták a Ma művészeit. A Tanácsköztársaság kultúrpolitikája nem tehette magáévá Kassákék szemléletét, de a M Av

al ellenségesen szembenálló szociáldemokraták nézeteit sem fogadhatta el, akik magukat szintén a forradalom örököseivé kivántak megtenni, korábbi munkásmozgalmi érdemeikre való hivatkozással. A Tanácsköztársaság teoretikusai nem egyetlen csoporttól, hanem elsősorban a proletariátus teremtő erejétől várták a forradalmi művészetek megszületését. Kassákot fájdalmasan érintette Kun Bélának a Mával kapcsolatos kijelentése arról, hogy a Ma irodalma a burzsoá dekadencia terméke, amely megjegyzést ő az Országos Pártkongresszuson elmondott beszédébe szőtt bele (Vörös Újság 1919. VI. 14.). Kassák a Mában (1919. jun. 15. IV.évf. 7.SZ. 146-148.), majd külön füzetben polemizál Kun Béla állításával. Emlékezteti Kunt csoportja politikai tevékenységére a háború és a forradalmak idején, amely kétségtelenül bizonyítja a munkásmozgalomhoz való tartozásukat. Ugyanakkor a vita hevében ismét elhatárolja magát a pártos művészettől. ".. .Vitairatában... - irja József Farkas egyik tanulmányában - határozottan elválasztja az öncélú formakulturától a forradalmat morálisan vállaló és kifejezni szándékozó költészetüket, amely az emberért szól, és dinamikájával a forradalom tisztaságát és továbbhaladását akarja szolgálni". (Proletárforradalom, avantgárdé és tömegkultúra. Helikon 1969. 2.sz. 208-222.) Ezzel a megállapításával József Farkas a Ma munkatársainak a forradalom melletti elkötelezettségét - az irodalompolitikai ellentétek közepette is - nyomatékosan aláhúzza. "Testvérek!" - irta Kassák a Ma hazai megszűnése után irt kiáltványában - "mikor jelzéseket kiáltunk felétek a történelmes földről, akkor bu~ zogányos kezű rombolókat és megtisztult fejű épitőket keresünk bennetek a forradalomhoz... Ez a forradalom csakis a proletariátusnak, mint a jövőre egészséges nyersanyagnak morális és céltudatosan kulturális megnevezésével biztosithatő... " (Kiáltvány a világ ujhitü művészeihez. 1919 jun. ) Fogalmazványa kinyomtatására már nem kerülhetett sor, mivel lapja, egyéb kiadványokkal együtt a papirhiány miatt megszűnt. A Tanácsköztársaság 1919. július 14~i számában jelent meg a rendelet, amelyet a Népszava igy ismertetett: "A papirinség mind nyomasztóbb helyzetbe sodorja a sajtót. Immár úgyszólván teljesen papir nélkül állunk, ami parancsoló szükséggé tette, hogy a papírfogyasztást ismét korlátozzák.