Lakatos Éva: Magyar Írás 1921–1927. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 3. Budapest, 1973)

Előszó

A Magyar írást ma már nem kell felfedeznie irodalomtörténetirásunknak. A József Attila kutatások, Illyés Gyula szürrealista korszakának vizsgálata, Derkovits Gyula életművének tanulmányozása, s általában: haladó irodalmunk két világháború közti időszakának tudományos igényű felmérése ráirányította a figyelmet; s a lap indulásának nemrég megünnepelt ötven éves évfordulója alkalmából értékes megemlékezések, összefoglalók születtek, amelyek nyomán egyre szélesebb körökben vált általánossá az a felismerés, hogy a Magyar írás a húszas évek egyik igen jelentős, számottevő kulturális fóruma. Feldolgozása és elemző értékelése egyre sürgetőbb; olyan tudományos feladat, amely nélkül nem adható meg a húszas évek szellemi életének feltérképezése, s amelynek megoldása közelebb visz irodalmunk és képzőművészetünk fejlődésének egykori kulcsproblémáihoz, mai, szocialista művészetünk forrásvidékeinek megismeréséhez, értékeléséhez. E felismerés nem közvetlenül adott. Hiszen a Magyar írás eszmei és művészi "plattformja" nem szocialista. Szerkesztője, Raith Tivadar nem volt hive a szociális elkötelezettségnek, a művészet függetlenségét hirdette, ellenezte annak a politikával való bármilyen kapcsolatát. Mi több: élete későbbi szakaszában hátat forditott nemcsak a művészetnek, hanem ifjúkori eszményeinek is; a harmincas - negyvenes években már kizárólag közgazdasági: üzemszervezési és számviteltani kérdésekkel foglalkozott, s beilleszkedett a hivatalos, egyre jobboldalibbá váló szellemi életbe. E sajnálatosan alakult körülmények azonban nem homályosíthatják el azt, hogy Raith Tivadar és az általa elidditott Magyar írás a Tanácsköztársaság leverését követő időszakban az ellenforradalmi rendszer ellenzéki áramlatainak egyik jelentős tényezője volt, amely a puszta ellenzékiségen túlmenően kétségen kivül hozzájárult a haladó szellemi erők koncentrálódásához és kibontakozásához. Mint minden korabeli folyóirat, a Magyar írás is határozottan körvonalazott művészi programmal indult. E program központi gondolatát a humánumban jelölhetjük meg. Raith felfogása szerint az élet s a művészet vég-