Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

5-484 Petőfi-Könyvtár Czegléd, julius 8. 1848. Kedves polgár! hasznos vagy haszontalan lesz levelem ? . . . én mindenesetre kötelességemnek teszek eleget Városunkon utazott át a fülöpszállási deputatio, melly Jász-Berénybe tisztújítás végett volt kiküldve, minthogy éppen este érkeztek hozzánk, volt alkalmunk velők bővebben szólhatni. Előhoztuk nekik önt, a választást és a meggyaláztatást s mostuk őket. A jegyző (a deputatio feje) adta a tont, a többiek utána mondták : miért tolakodott Petőfi? csupán egy nem mondta utána, kinek neve Herpai János, ez mindig hallgatott. A vita hosszasan folyt, végre felszólalt Herpai ekképen : „Édes uraim, én már régóta hallgatok, és azt látom, hogy az idevaló urak egészen máskép beszélnek, mint a szabadszállásiak. Azt mondják az én deputalus társaim : miért tolakodott Petőfi ? én pedig azt kérdem : hát Nagy Károly miért tolakodott?" Egy deputatus hang: „Nem tolakodott!" Herpai: „Nem tolakodott ? Hát miért járt Fülöpszállásra hozzánk minduntalan posta, hogy csak Nagy Károlyra szavazzunk, lesz jó ebédünk és enni inni?" Egy deputatus : „Nem jól emlékszik, bátyám uram !" Herpai: Fgyik lábam a koporsóban, egy szót sem hazudom, isten engem ugy segéljen! (e szavait megtapsoltuk.) Én magam is Petőfire akartam szavazni, mert ugy gondoltam, hogy a ki ollyan szép verset ir — mert én gyakran olvasgatom — és aki a tavaszszal márcziusban olyan bátran mert a nép mellett beszélni, és még sem bántották ez ideig, annak bizonyosan nagy embernek is kell lenni, mert ö szegény ember fia, hogy merne hát ollyan bátran beszélni, ha neki nagy esze nem volna? El is mentem választáskor Szabadszállásra, de már a sok részeg szabadszállásiaktól nem is lehetett szóhoz jönnöm; azt mondták: még Petőfit sem hallgatták ki, mind Nagy Károlyt kiabálta. Egy deputatus: „Nem voltak azok részegek." Herpai: „63 esztendős vagyok, már megesküdtem,