Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

448 Petőfi-Könyvtár Oda léptem hozzá, s igy szólék: — Kérem az urat, válogassa meg a szavakat. — Nem válogatom meg a szavakat,% felelt a részeg oimasz, hogy mer az ur itt szemtelenkedni? — Még egyszer ismétlem, szólék, válogassa meg a szavakat ! Mire ezt kimondtam, azt vettem észre, hogy körülvett egy egész dühöngő részeg csorda. A jel meg volt adva, mindenhonnan tódultak felém, s több mint száz torok bőgte körülöttem: — Ez a hazaáruló, ez az akasztófáravaló muszka spion aki el akarja adni az országot; szaggasd szét, üsd agyon! — Megálljatok, polgárok, kiálték, hagyjatok szólni, hadd igazoljam magamat! — Nem hagyjuk szólni, agyon ütjük! igy üvöltöttek iszonyú szidalmak, piszkolások. káromkodások között. Ekkor már a kapu alá toltak! látván, hogy szóhoz nem jutok, kérdém, hol a biró ? — Én vagyok, mit akar ? szólt mellettem egy vén ember. — Biró uram, mondám, felelős lesz érte, ha bántanak ! — A leszek, ha lehet, válaszolt a biró; jöjön hát föl. Fölkisért az emeletbe. Ott találkoztam a követválasztási bizottmány elnökével, egy kicsapott nótáriussal, ki a népgyűlésen azt nyilatkoztatta, hogyha a nép agyon nem ver, ö fog agyon lőni. — Ugyan minek jött ide, hogy mert ide jönni? szólt ez, miután a nép ugy föl van ingerülve ön ellen ? — Ki ingerelte föl ? én-e vagy önök ? feleltem; egyébiránt ez nem kérdés, csak annyit mondok, hogy ön és a biró felelősek értem — Ha ebben a pillanatban el nem takarodik ön a városból, felelt a kicsapott nótárius, mi nem kezeskedünk léeteért