Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

418 Petőfi-Könyvtár Május 8. Debreczen-Nagyváradi Értesitő. VI. évf. 19. számban Rosenthal Mórtól Felelet Mező Dániel honfi szózalára czimmel a következő vers olvasható: Óh te vakmerő, ki nem átalád Gyalázó gúnyba mártni tolladat, Van sok, ki bensejében megrovand, Vedd tőlem, de nyiltan jutalmadat — Tán valamelly bukott táolabiró Súgá fűledoe „honfi szózal"-tod ? Látszik, dicső szelleme átlengi, S ékesiti minden gondolatod. Szó'j a szabad magyarhoz mint illik, Mondj, ha kedved telik, őszinte szót, Dicsérete dre vá ik az mindig, De ne szólj ily aljas rágalmazót. Tudd meg, ha int magyart a hü magyar, Inti öt szép baráti szavával, Dorgálhatja, meggyőzheti ugyan, Ám nem táblabírói gúnyával. Hiszen „irás-szabadság" jelszava Uj létre ébredt irodalmunknak. Nincs érzelmet fojtó kény-censura, Melly rabláncz lenne gondolatunknak, Mindenki bátran mondhatja mostan, Mit gondol, érez, jónak mit talál ? Petőfinek hát szint szabad vala Mondni: nincs többé szeretett király ! Nem csak az ő, félnemzetünknek is Ajkáról készült hangzani e szó, Midőn igért királyunk, és — lejött A gyáva első resolútió. Midőn remélt sok millió magyar, S látá kijátszva hő bizodalmát, Csoda, hogy ingerültségében nem Fékezheté indulatrohamát? Bősz vulcánná nőtt harczias tüze, Halván, kérelme mint mjghiusult, S mivel rútul csalatkozott szegény, Haragja már kitörésnek indult;