Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)
1847.
350 Petőfi-Könyvtár Rá sem sok anyai szeretetet pazarolt a múzsa, szegényre. — Jó, hogy eszembe jutott Kisfaludy Károly! végre van alkalmam felőle nyilatkozni, 9) a mit már rég óhajtottam, mert valóban bánt engem és több józan embereket az, a mit vele némely barátai elkövetnek. Tisztelem a piétásokat, de ha túlmennek a határon, nevetségesekké lesznek, mint akármi más érzelem. Kisfaludy Károlyt csupa baráti piétásból az egekbe tolni mind e mai napig nevetség és azonfelül a közönség mystifikálása, a mi azián bún is. Kisfaludy Károlyt túlbuzgó barátai, a szó legszorosabb értelmében, rá tukmáltak a nemzetre. Neki megvan a maga érdeme, ő élvezhető olvasmányokat nyújtott kortársainak, és kortársai méltányolták, olvasták őt; kivánhat-e többet? mi köze hozzá az utókornak, melynek nem nyújtott semmit? Ö másodrendű tehetség volt, ki nem adott irányt az irodalom' egy ágában sem. Drámája szenvedhetetlen nyavalyás német érzelgés, 1 0) lyrája érzelem és gondolatnélküli üres dagály, 1 1) elbeszélése .... ebben volt legerősebb, az elbeszélésben, de most már az övéinél e nemben is sokkal jelesebbeket bírunk, és azt szeretném én tudni; miért egyem egrest, ha már érett szőlő is van ? — Ilyen Kisfaludy Károly, és mégis erővel bámultatni akarják velünk." 1 2) 9) Csak erre várt a két magyar haza, hogy megtudhassa hányadán van Kisfaludyval. Ugy-e — Az a kis P. csak szerény legény ! Szerk. '") Az egész K.-ról elmondott itélet oly párvii>ta modorú, hogy nem tartjuk érdemesnek megcsillagozni. — Ami Kisfaludy' drámáit illeii, azok mégis minden hibáik mellett ezerszer többet érnek, mint P.' „Tigris és Hiénája" melyben az emberek korántsem úgy beszélnek, mint emberek, hanem mint — barmok ! ! ! ! ! Szerk. ") Itt bizony nem tudjuk mi jobb : — érzelem nélküli dagály — avagy érzelem nélküli parasztosság, mely magát a jó izlés, és szépmütan' daczára, — fölfuvalkodott dagállyal — lángeszüségnek akarja kiadni? . . Lehet-e lángész — ész nélkül? És van-e az ily irodalmi pletykákban ész ? . . . Szerk. I 2; Végre nem hallgathatjuk el rosszalásunkat „Hazánk" szerkesztője irányában, hogy ily handabandázásokat ki mer nyomatni! Mi lesz irodalmunkból, ha írók ily hangon kezdenek ordítani — hetvenkedni — lármázni. Valamire való szerkesztő ezt nem tűrheti. — Mert
