Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1844.

38 Petőfi-Könyvtár Hogy én kendet szeretem Avval a macskapofájával?" „Micsodával ?" „Avval a macskapofájával!" „Macskapofámmal ? Hát te süldisznó stb. stb. ítéljen olvasó, kemény valék-e, midőn illy verselést .póriasnak neveztem fönebb: s pedig ez idézett hellyel többé kevésbbé egyenlő regióban jár az egész hősköltemény. Szolgál-e illy olvasmány mulatságul művelt olvasónak, s izlésnemesitésére, müvelésére a népnek ? Nyer-e általában az irodalom illy müvekkel valamit ? szóval: megfelel-e illy mű azon igényeknek, miket tekintélyes mübirák a népköltés, népköltészet' eszméjéhez mindenha s mindenhol kötének, s miket kétségkívül P. ur is igen jól ismerend? Bizonynyal nem. És e magasb kivánatokat kielégíteni, a költői fensőbb igényeknek megfelelni P. urnák olly dus vena, olly jeles tehetség s hivatás mellett, nem lesz nehéz. És az eszköz, a mód, melly által az elérhető, szerintem nem fekszik egyébben, mint költő' ízlése' nemesbítésében. P. ur még igen fiatal költő, s igy megbocsátható, ha izlése még eddig nem olly tiszta, nem olly művelt, minőt költőtül igénylünk, mi nélkül minden hivatás, minden tehetség köszörületlen gyémánt, nem egyéb. Nem tisztem e fölött leczkét tartani P. urnák, ő fogja ismerni az eszközöket, izlése' nemesbítésére szolgálandókat, szabadjon csupán megjegyeznünk, mikép egyike, s P. urnái tán nem leghatálytalanabbja lenne ezeknek, elismert classicitásu müvek' olvasása. — S ha P. ur tanulni fogja megkülönböztetni a ,népies'-\ a ,pórias'tól, s átalában költő ügyekvendik lenni, s nem verselő, ha nem annyira a mennyi-, mint a minő-re lesz tekintettel, ha tárgyai' választásában kissé finnyásb leend, teljes biztossággal hiszem, mikép e mostani munkákat követendő művei' ismertetésénél nem lesz azok' bírálójának annyi gáncsolni valója, mint mennyire alkalmat nyujta e mostani két kötet, s könnyebb, s egyszersmind édesb is leend bíráló' tiszte.