Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1844.

36 Petőfi-Könyvtár Ha átmegyünk elemezésére az érzelmeknek, mellyek költő' l;,ntja' húrjain megzendültek, s ha keressük e költeményekben a költőt szoros é telemben, azon eredményre jutunk, mikép P. úr igen sokszor nem bírt kiemelkedni egyediségéből alanyiságra, nem sikerült neki érzelmeit átalánositani, idealizálni, s átalában véve, hogy köznyelven szóljak: kelletinél többet foglalkodik magával. És ez nem tehetséghiányból ered, mert az ellenkezőnek néhány igen gyönyörű példáit van alkalmunk a könyvben láthatni. Illy példa, (bár nem egészen) mindjárt az első ,Hazámban' czimü, íllyenek ,Temetőben', ,Az utósó alamizsna' (a könyv' legeslegjobbjainak egyike), ,Végszó ***-hoz' s több apró költeménykék. De e mellett igen számos verse van, mellyben én-jét nem csak hogy elpalástolni nem birja, nem akarja, de sőt többször egyenesen verse homlokára tűzi; mi módjával, kedélyes modorban megbocsátható ugyan s verselésnek megjárja, de a költészet' magasb mérelveit rájok illesztenünk alig lehet. P. úr pedig följogosita bennünket, hogy tőle maradandóbb, benső becscsel biróbb, magasb szellemű költeményeket várjunk, mint illyenek: ,Én', .Merengés', ,Búcsú a szinészettől' stb. stb. czimüek. A versek' egyik tetemes részét népies költemények és népdalok teszik. P. ur' vénája kiválólag a népköltészetre átalában, s különösen annak humoristicus ágára hajlik, annyira, hogy ha ollykor magasb ihlet' géniusza föllengőbb repülésre szárnyaltatja is múzsája' énekét: csakhamar visszaesik az ismét egyszerű népiességébe, s valóban alig jelölhetnék ki két három költeményt az egész könyvben, mellyekben a költő' röpte magasb poesis' mezején a tárgygyal egyenlő magasságon maradna mindvégig. Annál erősb azonban költő a népköltészet' terén, s itt valóban számos jeles darabjai vannak, némelly versei ittott a legegésségesb, ép humortul pezsgők, s több illy darabjai kétségkívül a legjobb illynemüek közé számíttathatnak. Azonban a milly örömmel niéltánylom e jeles tehetséget P. úrban, annál nagyobb sajnálattal, de kénytelen vagyok