Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1849.

5-522 Petőfi-Könyvtár első állomásra; az ellenség csaknem odáig követett. Szerdahelyi megpihenvén, éjfél után indultunk Szászsebes felé, hova virradatkor értünk, 's hol a' gyulafejérvári garnison, melly értesítve volt visszavonulásunkról ágyúszóval fogadott. Egy órai ágyúzás és csatártüzelés után rohammal vettük be Szászsebest, mellyet a' fejérváriak eszeveszett futással hagytak el ; zsákmányunkúl egy pár töltényes szekér jutott, mi nekünk igen jól esett. Dél tájban utóiértek bennünket a' szebeniek, csatárainkat egy pár órai harcz után beszorították a' városba, 's ágyúztak ránk késő estig, de sikerellenül Másnap reggel az éjjen át ismét tetemesen szaporodott ellenség csaknem egészen körülvett; egyszer jelentik Bem tábornoknak, hogy parlamentaire jött: Bem azt felelte, hogv küldjék öt vissza. A' parlamentaire lengyel, mondja a jelentő. „Annyival inkább, felelt Bem, ollyan lengyellel nem beszélek, ki most ausztriai szolgálatban van." Mind a' mellett eléje vezették a' parlamentairet, de a tábornok röviden csak azt mondta neki: ,nem alkuszom', 's ezzel kikísértette őt. Ez alatt mi is vonultunk ki a' városból Szászváros felé. Fél órányira haladtunk, midőn az ellenség észrevette kitakarodásunkat, 's ekkor egész erejével utánunk rugaszkodott, 's igy jöttünk szakadatlan ágyúzás között, melly azonban semmi veszteségünkbe nem került, valami egy órányira Szászvárostól, hol egy falut fölgyújtottunk, mi által ketté lett vágva az út közöttünk s a' császáriak között Este volt, mikor oda értünk. Azt gondoltuk egész békével huzódhatunk be Szászvárosba, de csak hamar megdördültek előttünk az ágyúk; a' szász és oláh népfelkelés fogadott bennünket. Szászvárosi is rohammal kellett bevennünk. Virradat előtt jött a' jelentést hogy Ű' szebeniek utóiértek. Visszamentünk eléjök, 's mintegy két óráig harczoltunk velők, nem a' diadalért, melly lehetetlen volt, hanem a' becsületért, mellyet annyi bajnak utána is épségben hoztunk meg az nap délben Dévára, hol a' Magyarországból érkezett segédseregekkel egyesültünk. Ez volt 7-én; 8-án én elhagytam (de csak rövid időre) a' tábort, 's azóta mi történt ? nem tudhatom, csak annyit