Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai: Pótlék 511 vagy elö'ib jött? semmit nem tudunk. Irtóztató körülmények, de bátorság, nemzetem, bátorság és ismét bátorság, s a haza mentve lesz! Petőfi Sándor. Október 15. Életképek. II. 16. sz. 497. 1. Élet vagy halál (Szeptember 30) — Később, id. Szinnyei szerint: 1849 májusában, külön röplapon is megjelent. Egy példány van belőle a Petőfi-ház ereklyetárában. Hol nyomták? nincs jelezve. Október 15. Életképek. II. 16. sz. 506. lapon Ludasi Mór „Ügyetlenségből lett önkéntes" cz. humoreszkjében a következő sorok fordulnak elő: „Hát mondom, a könyvkötőtől hozám épen haza összes munkáimat, midőn a városháza előtt tömérdek népet látok összecsoportozva. Közelebb sietek és ekkor egy fiatal ember épen fenhangon szavalja Petőfinek : Nemzeti dalát — Barátom, uram, midőn minden strófának a végén ezt a 3—4000 embert — már tudod nálunk kis városban az rémitő gyülekezet — mondom midőn ezt a 3 — 4000 embert három ujját felemelni láttam, és hallottam, mint rivalogja azt az „esküszünk"-ei; sirtam, tomboltam örömömben. — Alig vártam, hogy az ifjú elvégezze a verset. Midőn azonban végtére mégis végére ért, és a nép ezt kiáltotta volt, hogy: éljen a szabadság! Éljen Petőfi Sándor! ekkor egy angyali nőt ekkép hallék szóllani társnőjéhez: oh, mil y édeni, milly magasztos érzelmei lehetnek most annak a Petőfinek! Milly dicső sorsa jutott annak az embernek!! Csak gondold, Juczi, első olt állani küszöbén, midőn a nép nagy szivét megnyitja a szabadság befogadására ; a nép élén kezet fogva járni a szabadsággal, — illy boldog költő még nem volt!! Petőfi ezen diadalnapjainak egy perczeért oda adnám egész életem! Lelkemen villámsebességgel futott el azon gondolat: hogy hát ban reméljük, mindamellett is utóleri vitéz seregünk, s megtanítja emberségre e nyomorú kalandort. S azian majd végezünk a Királyhágón tul is Utbán urammal, ki Hnra, Kloska dicsősége után látszik törekedni.— S z e r k.