Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai: Pótlék 503 Szeptember 18. Márczius Tizenötödike. 160. sz. 642. lapon : Pest, sept ember 17. Hét hónap óta, a februáriusi franczia forradalom óta szakadatlan hullámzásban, rengésben volt lelkem. Minden nap egy uj remény, uj feszült várakozás, uj lelkesedés, uj aggalom, uj harag és minden a világon. Ki hinné, hogy egy folytában ennyit képes megbírni az emberi sziv, kivált Hlyen sziv, mint az enyém, mehy nagyitó üveg módjára jót és roszat óriási alakban tüntet vissza, melly a rengeteg viszhangjaként egy kiáltasra száz kiáltással felel! Megbírta szivem e hét hónapos földindulást, (fölindulást ?) a nélkül, hogy darabokra tört volna: de meg kell vallanom hogy eltompult, elérzéketlenedett, elájult. Most iszonyatosan rideg a le. ki életem. Az utósó napok eseményei nyomot nem hagyva pattantak vissza tólam, mint a golyó a márvány szoborról, mint a mennykő a gránitszikláról. A nemzetgyűlés levetette ama szép fényes harczi öltözetet, mellyet september 11-kének estéjén vett föl, levetette mingyárt más nap, és helyette egy vén asszony szoknyámba bujt. Hallottam, hogy Jellacsics berontott Magyarországba 20,000 emberrel és nem estem kétségbe. Hallottam, hogy Teleki Ádám tábornok olly csúfondáros hazaárulást követett el, mellynek párját az összes világtörténetben kell keresni, és én nem tagadtam meg az istent. leien voltam tennap este a nemzetgyűlésben, midőn fölolvasták a nádorhoz irt német levelet a királynak, mellyben megtagadja ama föltételeket, miknek teljesítése mellett ajánlotta Battyáni a ministerelnökség elvállalását; jelen voltam fölolvasásán e levélnek, mi llyben király ö kelme vagy akarom mondani ö felsége megdorgalja a nemzetgyűlést, hogy ezt meg azt merészelte tenni, mellyben a magyar nemzet olly hallatlanul pofon veretik egy német izé