Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai: Pótlék 475 haladja Calvinus Joannest, mintha csak az úristen is esperesnek teremtette volna! — Hallottuk az ő szép tulipántos és sárgapitykés szavait a superintendentialis gyűlésben, és gyönyörködénk az ő esperesi stylusában, mellynek igéi szakasztott a bibliáé, azon bibliáé, mellyből baltaélen fütyörész az alföldi csikós. Az ő kis Nagy Káról fiának e gyűlés volt utósó képezdéje, a holott is az édes tátitól eltanulá ama piros-pipókos és csattogós orátori lingvát, mellynek három generatiort kiható szinei ott pironkodnak a Pesti Hirlap hirdetései közt, a szánalomra méltó szerkesztő pár tudta és akarata nélkül. Oh Káról, Káról, te kálvinista öspörös Káról, mennyi szép remény csingallózkodott a te nagy nevedhez a kunságban! Te candidatusa a coadjutor-kurátorságnak. Candidatusa a táblabírói tekintetes corpsnak. Nagyreményű kunkapitány — osztályfőnök — állodalmi titkár — s tudja a jó ég idővel tán minister is!!? így kelletett-e magadat tönkre silányitani ? Íme, most csak egy kis képviselő vagy, képviselője szép kunságnak három esztendeig — ha előbb haza nem lódítanak —; de örökös képviselője ama szennyes irománynak, mellynek megérdemlenéd, hogy betűi a hírlapról levétetvén eltörölhetlenül hátadra süttessenek. Te képviselő lettél hivatás nélkül, és eljővén Pestre, meggyalázád a te familiáris nevedet, mellyet édes apádtul kaplál, az által, hogy litteratorrá lettél, föllépvén a Pesti Hírlapnak plakátrovatában, mellyet a lapkihordó szerkezt. Oh, te nagy és nemes famíliából való Káról, képviselője a kun tek. rendeknek, és öspörös apád nagyhordóju pinczéjének, öleld és puszizd meg a te brilliántos kollegádat Bezerédy Kricsit — és halj meg. És ti Szabadszállásnak népe, tegyétek őt spiritusba apjával együtt, s adjátok át a muzeumnak, hogy az unokák ujjal mutassanak rájuk, mondván : ime a vastagnyakuság