Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai: 1848 473 van önnek, mint volt Antagonistájával, nyilt sisakkal szembe, Petőfi elöl soha semmiben is hátrálni nem fogok. Megvallom, sokáig tudtam elhatározni magam önhöz intézett e szózatra, tudván azt, hogy vinco seu vincor semper ego maculor. Ollyan ön, mint a fertőbe hevert disznó, melly minden hozzá közeledőt kíméletlen bekever. Isten önnel. E sorok azért jutottak a hirdetések sorába, mert három szerkesztő kisértetvén meg a felvételre, egyszerűen utasíttattam el. — A Martius 15-ike szerkesztője Pálfi ur beküldött szózatom átadójának így válaszolt: „E nagyon hosszú, föl nem vehetem. — Átadó: Hát Petőfié nem volt hosszú? — Pálfi: hjaj, az a mi emberünk! Átadó: Ön lesz olly méltányos s lovagias, hogy megtámadottnak igazoló sorait fölveendi. — Pálfi: Tudjuk mi nagyon jól, hogy Petőfinek van igaza I" Szegény Pálfi ! kár volt pesti bírónak nem tenni, ki anélkül, hogy a másik félt kihallgatná, szolgáltat igazságot lám, lám, ki meri öt rövidlátónak nevezni ? Csernátoni pedig, ki rögtön okosabbat szólni nem tudott, a Budapesti Híradóhoz utasította megbízottamat. A Pesti Hírlap szerkesztője ígérte fölvenni, ha az ő lapjában megjelent szellemben lesz föltéve czáfolatom ! úgy de — becsületére legyen mondva a szerkesztőnek — kihagyván abból a személyemre vonatkozó czafrangos epithetonokat, ez uton méltó elégtételt nem nyerhettem volna. A Radical Lap szerkesztője, mint mondá, nagyon el levén lapja foglalva, nem közölheti, s egyszersmind csudálkozott Martius 15-ike szerkesztője lovagiatlanságán. — De édes Mérei úr, ha ön radicalnak tartja magát, önnek nem szabad igy felelnie 11 ön magáévá tette Petőfi ellenem tett vádjait egész piszkosságában, illő, hogy az arra tett feleletet is elfogadta légyen." Julius 5. Alföldi Hirlap. (Debreczen.) 2. sz. 7. lapon : Petőfi Sándor a. hírlapokban hosszasan leírja : hogy miképen