Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

462 Petőfi-Könyvtár Eljött a követválasztás napja, e hó 15-ike. Megindulánk a követválasztás székhelye felé Szabadszállásra. E város alatt, mire én oda értem, már több kocsi állott. Mindenfelől beszélték, hogy Petőfit agyon akarták verni a szabadszállásiak, — s maga összekulcsolt kezekkel kérte az elöljáróságot, hogy biztos őrizet mellett távolítsák el öt Szabadszállásáról, — és hogy már Petőfi innen tovább is küldetett. Úgynevezett tolvaj-uton vitetett ő, nehogy párthíveivel találkozzék, s őket a történtekről fölvilágosítsa. A szentmiklósiak közül többen gyalog megfordultak már ekkor a városból azon hirrel: kik Petőfi zászlójával merészkednek a városba bemenni, azokra félreverik a harangokat, s mind agyonveretnek. Összhangzólag álliták, hogy a szabadszállásiak ezen gyönyörű igéret végrehajtására derekasan előkészítik a fegyverben álló nemzetőrséget, mert pálinkával is javában fegyverzik azokat. — Nem hihettem el a hallottakat. Koholmánynak, terronsticus ámításnak tartottam azokat. Magam akarván meggyőződni a hír valóságáról, behajtattam a városba. Petőfi szállása előtt megálltam. Síró asszonyok panasziák itt, mikép Petőfit nejével együtt elküldötték, nem tudhatni hová, — a nép agyon akarta verni. — Szörnyűség, innen egyenesen futottam a bíróhoz, s illedelemmel kérém őt, mondaná el, mi történt Petőfivel? És a jó öreg a legelégültebb nyugodt kedélylyel válaszolt: — „Ne tessék ezen ollyan nagyon megindulni, hisz ez a Petőfi csak ollyan sehonnai ember, redemtiója sincs neki, mégis követ akar lenni; hogy mi is történt vele tulajdonképen, én nem is tudom, hanem csak hogy itt agyon akarták verni." Én még e nyájas szavakból sem vehettem ki, hogy mi történt Petőfivel, és hol van ő jelenleg. Feleltem a bírónak : — „Főbíró úr! ön felelős Petőfiért, öntől számon fogja őt kérni a haza."