Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

454 Petőfi-Könyvtár éjjel folyvást itattatott; a nép zúgva, ugyanazon vádakkal tetézte el P-t, mivel az urak; hát még most sem tud a nép a maga szájával enni ? agyonveréssel fenyegették, ha azonnal körükből el nem távozik Petőfi a helybeli főbírót, mint a követválasztási bizottmány elnökét fölszólitá, hogy ő a történhető balesetért felelős; mire azt felelték, hogyha tüstént el nem takarodik, életéért sem felelnek! Népköltö! ez a kísértés nehéz órája volt, rád rohan a nép, mellynek szived véréből irtál dalokat; életedet akarja venni, mellyet egészen neki áldoztál, s Petőfinek szive majd meghasadt, üe a haragnak árnyéka sem volt abban, mert hiszen ö a népet bűneiben is szereti! Petőfi elkeseredten elfogadá a távozási ajánlatot. A város kocsit rendelt számára, melly a nép emberét, a szabadság rettenthetlen bajnokát, elcsavarogva saját népe között szabad hazában, dülő tolvajutakon ragadá el a dühöngök elől. Alidon a kunszentmiklósi és laczházi polgárok Szabadszállására beértek, követjelöltük már nem volt ott többé, s az odavaló szabad választók által azzal fenyegettetett, hogy agyonverik, ha szavazni mernek menni; ezen fenyegetésekre Petőfinek mindenáron törvényesség s rendre intett pártja, egypár szitkot bajsza alatt elmormolván, visszafordult, kiváltképen midőn a birák is akként nyilatkoztak, miszerint ők tárczáikat rögtön leteszik, ha egy is Petőfire mer szavazni. Biró uraimék! igy kell győzelmet szerezni a jó ügynek ? Ujabban a törvénysértők azzal állnak elő, hogy a Petőfi párt úgyis világos kisebbségben volt, mire a bajlakodást köszönjük igen szépen, midőn a főbíró parancsára a választásra indulni akaró laczháziaknak a kezes ménes helyett a sziláját terelik kocsija elébe, annyira, hogy tömérdeken hon kényszerültek maradni. Illy eszközök és fortélyok a győzelemről minden dicset levonnak.