Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

406 Petőfi-Könyvtár a bécsi küldöttséget ünnepelte Pest. Többek — köztük Irányi — beszédei után Rottenbiller, elnöki jogánál fogva, feloszlatta az ülést. „A nép azonban ezen gyűlés bezárásával magát kizáratni nem hagyá, s egyik kedvenczét Petőfit kivánta hallani, ki engedvén a nekie legkedvesebb — a nép óhajának — ekkint szóllott: A mostani szónokoknak ugylátszik hivatása lett titeket mindenkor nyugtatni, csöndesiteni; betegápolónál, mondhatom, ez gyönyörű erény! Én valójában nem tudom, mit mondjak — de annyit mindenesetre mondhatok, hogy ezen örök nyugtató nyomokat követni nem tudom; mert én ugy vagyok teremtve, mint az onka, a melly, ha vész van, kiabál, — mint a förgeteg, melly a hullámokat vihar idején fölkorbácsolja, —... azért hogy mégis hiába ne léptem (légyen) előbetek, elszavalom nektek egy versemet! — Készülj hazám . . .!! Petőfi minden fölségest magába concentráló dalát — a nép zajos tetszéssel fogadá. Ezután a népgyűlés a legnagyobb csend és rendben magától eloszlott." Április 9. Reform. Szerk. Nádaskay és Zerffi. 2. szám. 15. lapon elmondván, hogy dr. Zitz követ tetteit ércztáblára fogják Mainzban vésni s a városházában kitenni, igy folytatja: „nem volna helyén kivül ily hasonló kitüntetés Nyári, Jókai, Petőfi és Vasvári népemberek irányában. Az ércztábla örökemlékül a nemzeti muzeumban fogna letétethetni." — A 16. lapon pedig: „„% Jövő számunk mellett a népszerű költő és szabadságbajnok Petőfi Sándor pompás arczképét adandjuk." Április 9. Erdélyi Hiradó. 346. sz. 225. lapon Pálffy János irja: „Hol rabszolga nincs, ott zsarnok sincs. Ausztria megszűnt rab lenni, s a zsarnokminister földön futóvá lőn. — Magyarország azt kiáltá, s kiáltása Kárpátoktól Adriáig hangzik: Esküszünk, esküszünk. Rabok töbté nem leszünk" etc. A 226-ik lapon pedig a 30-án tartott megyei gyűlésről