Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai : 1847 397 átkeresztelni s azt ezután beszéd s Írásban „Szabadságtérnek" nevezni. Végül a 106. lapon az Abauj—kassai napi eseményekről szóló rovatban: „E hó 19-dik napján Bécs, Pest és Posonból vett nagyszerű hirek a város minden rendű és rangú lakosait élénk mozgalomba hozták, a Pestről hozott hires 12 pont és a népszerű jeles népköltőnk Petőfy Sándor Nemzeti dalának néhány nyomtatott példányai kapkodva elragadtatással olvastattak s csak hamar a közkívánat oda nyilvánult, hogy a legbecsesebb költemények azonnal több ezer példányban nyomattassanak ki; azonban fajdalom, még mi akkor a savanyu képű censor önkényétől fügvén, bár a közkívánatnak mily szives készséggel is óhajtott volna eleget tenni derék kónyvnyomónk Werfer, az a szigorú tulságig megátalkodott censor erős ismételt tilalma ellenében teljesedésbe nem mehetett, mire másnap reggeli 10 órakor a polgárok vegyesen minden rendű s rangú lakosokkal nagy számmal Farkassányi Sámuel honfitársunk szónoklata mellett Rimanóczy Ferencz helyettes főbíróhoz mentek, ki is a közkívánatnak szives örömmel engedvén az érintett nyomtatványok minden censor befolyása nélküli több ezer példányban azonnali kinyomatását megrendelte, s ezeknek tárgyalására nézve tartandó nyilvános közgyűlés tartását más nap reggeli tizenegy órára lelkes szavakkal tűzte ki. —" Márczius 26. Életképek. I. 14. sz. 405. lapon Egressy „Képek a pesti forradalomból martius 15-kén" cz. czikkében a hatást, melyet Petőfi szavalata az egyetem terén tett, mert ott hallotta először, így irja le : „Ekkor Petőfi fölemelkedik, mint egy túlvilági alak, mint megtestesült népszenvedés, mint egy ezeréves tantalusi szomjúság, — mint végitélet halálangyala. Elüvölti nemzeti dalát. — E hangok leirhatlanok. Most is hallom és látom azokat, és örökké fogom látni és hallani, mert e kép és hang elválaszthatatlanok. Leirhatlan e dalnak hatása a népre, melly nőttőn nőtt: — s megesküvék isten szabad ege alatt. Hangosan dobogott minden kebel, dobogá az érzelmet: most vagy