Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1844.

42 Petőfi-Könyvtár Adjatok bort! bizton ázhatik fele : Úgyis szűken van, mit rágni kell vele — Hozzon egyszer, jó fiú, az isten el! Szívesen lát e' szív és a' tölt kehely; Jere hozzám „sárga pitykés közlegény!" Ugy segél jen, fővezérré teszlek én ! Ott fog állni a' kulacs, mint barna vár, És körülte annyi ágyú a' pohár. 'S az erősség megvivatván általunk; Dőlt falánál bátor szívvel meghalunk. 'S Tokaj bérczén ütjük egyszer fel tanyánk Hol olly jól kitesz magáéit ős anyánk; Ott iszunk még, ott! 's csinálunk annyi jót: A' bor ellen tartunk prédikácziót. — Majd kettecskén felpipázva, életünk Tarka-barka percziről beszélgetünk; Hejh, illyenkor nékem már a' bor se kell! A' pipám is egyre tízszer alszik el. — Messze mentem ; - észre még csak most veszem, Viz felett is csak boron jár az eszem, Mert bor itten, jó fiú, ha volna, sincs! Torkomón hajh, párosával a bilincs! És a' viz-ivás beh kínosan megyen Félpohárka! még az is csak foghegyen, Savanyú bár, de mégis csak viz biz ez, Az embernek semmi kedvet nem szerez. Halldsza: tegnap a' vidéket jártam el, Bércztetőkre nagy kínok közt mászva fel; Hogy ha nem vidíthat a' szőlő leve: Vidítson fel legalább a' levele. Végre látok sok járás-kelés után Zöld növényt, magas karóknak oldalán, Nagy örömmel én is hozzá lépdelek . . . Hát komló volt ! hogy a ragya üsse meg! Viz-világ ez, nincs szüretje nincs bora, (Jyáva szívként zúg a' fenyves sátora, A legelső lágy szellő lehelletén, Mert nem ömlik bátorító must tövén, —