Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

362 Petőfi-Könyvtár nak környékét, megnézte a házat, mellyben Mátyás 1543-ban született, s mellyet 1843-ban tán azért, mert Magyarhon neki emléket akar emelni, tövéből megujitának — s megígérte, hogy e házat megénekli. Jól teszi! dicsőitni kell emlékeit a nemzetnek, mellynek emlékein kivül semmije sincs! — A két napot, mellyet Petőfi közelében tölték, soha sem feledem. Ez ember valóban ollyan, millyennek munkáiból tanultátok ismerni, — mert ő lelkét lehelé beléjök; és e lélek szűz mocsoktalan szabadságáért, hónáért fenrepülő. Szombaton — azaz tegnap — este a fiatalság fáklyászenével üdvözlé Petőfit, melly alkalommal H. V. tolmácslá a fiatalság érzelmeit. Váljon P. irigyei, kik tavai felkárogtak hason alkalommal, nem ellenzik-e most? De félre most irigyekkel, mellyek mennyiben les extrémes se touchent, juthatának eszünkbe. Épen ez estve több országgyűlési követek, fiatalság mindnyájan, hő tisztelői a költőnek, tiszteletére lakomát adánk, mellyet Urházy barátunk rendezett És e lakoma, e baráti kör, átlelkesülve a költő lángszellemétől, valóban ünnepély vala. Legelőbb Berzenczey emelt poharat, s szónoklatával, melly lelkesít s magával ragad, elmondta, hogy a népnek múltja fényes, jelenje sivár, de a népet a játékból mindenik kifeledte. Majd költők álltak elé, kik a multat a fényes csarnokokban dicsőiték, de a néphez ezek sem szóltak. Felhozta, mi másképen bánt P, s a nép őt épen ezért érti, érzi és — dicsőíti. Kevés idő múlva viszont B. Petöfinére köszönté poharát s a társaság, megjelenését sürgeté. És a nő megjelent, szemében öröm könyüvel, mintha mondta volna : e férj, ez itt, enyém ! Ezután Urházy, Haray Gy. és Lázár K. köszöntének poharat, s a végén Berzenczey, Urházyra, mint gazdára. Másnap reggel Petőfi Szalontára utazott. Csatáry Ottó is volt egy pár nap városunkban." November 7. Életképek. II. 19. sz. 593. lapon Petöfiné Naplója 1847.