Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

352 Petőfi-Könyvtár A talentomhiju magának ír, s nyomtalanul vesz el az irodalomban, mint csepp víz a tengerben; a talentomos többé vagy kevésbbé egész csoport követöket von maga után gyalázatosságainak posványaiba. A kritika keveset bajlódhatik a szellemi hatalom' urának utócsapatával, neki az előbajnokot kell előfogni. Miután tehát Petőfi úr, Vahot úr' kegyelméből a mi irodalmi hadunk' vezérévé avanciroztatott: már csak ez oknál fogva is bírálatunkra kell P. urat méltatnunk. Azonban legfölebb ugyanazokat kellene ismételnünk, melyek a Honderűben ez íróról a Dr. Laubehez irt levelekben elmondattak, egészen osztván az ott kimondott véleményt, melynek nyilvánítása akkor iszony és boszankodás' zajával fogadtatott irodalmunkban, s melynek mégis minden sora P. úrról igaznak bizonyult be, s ha P. úr ugy halad mint eddig, mindinkább be fog bizonyulni. Nem csak hogy P. úr a barátságos kritika' szavát figyelembe nem vette, nem ! aljasságaiban, ha lehet még csapongóbb. Ki ezt nem hiszi, olvassa meg legújabb leveleit K. F.-hez a győri ,Hazánk'-ban. — Az érdemteljes írókról, kiket P. úrnak már csak azon okból is becsülnie kellene, hogy magát a közbecsülésben megtartsa — e fiatal ember leszaggatja borostyánaikat, hogy azokat saját szerény (?) halántékira fűzze, vagy jópajtásaiéra, kikkel a komlókertben iróskodott! Ö ti szánatraméltó Kisfaludy Károlyok és Goethék, kik P. úr által mir nichts dir nichts semmitérő költőkké bélyegeztettek! okok által netán ? — azokkal P. úr teljességgel nem foglalkodik; minthogy ö lángész, tehát drámát ir ,Tigris és hiéna,' regényt ,Hóhér kötele' czim alatt, s most kritikai leveleket. Gondolja magának: versekben még sem lehet az ember oly kedvére goromba, a forma genirozza, s a rím kedvéért nem egy ökröt vagy szamarat kell az embernek zsebre tenni, de prózában — ott megy, ott egészen szabad utat engedhet az ember finom, gyöngéd, édes, elragadó érzelmeinek, - s ezért ir P. úr prózában.