Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai : 1847 341 Szeptember 14. Honderű. II. 11. sz. 220. lapon az Ökörszem cz. rovatban. „* Uti levelek — geniális uti levelek eladandók! — első kézből! Vegyétek hát vegyétek hát! de — ne olvassátok. Szerzőjük igéri, hogy azonkívül, hogy Hazánkban megjelenik, még extra is ki akarja őket adni. Kötelességünk tehát e geniális óriás műre nemcsak figyelmeztetni a nagy világot, hanem annak szebb helyeit mutatványul közleni is. — A jót nem lehet eléggé terjeszteni, és a roszat sem; elsőt, hogy követendő, utóbbit, hogy rettentő például szolgáljon másoknak. " Ez uti levelekben olvassuk mindjárt eleinte : „Csak az ne várjon tőlem levelet, kinek ezt megígértem, rr.ert bizonyos lehet benne, hogy oly hiába fogja várni, mint a czinkotai bakter az angol koronát." Kár, hogy szerző ez ujdonuj nemű lovagiassága azokra is ki nem terjed* kiknek levelét meg nem igérte. Szívesen elengednök az oly fántáziaugrándozást, mint a czinkotai bakterről az angol koronára, sapperlot! minő magasztos, magasztosabb Curtiusénál! Czinkotai bakter és angol korona ! Papucs és lángész ! Zsámiska és ananászfagylalt! * Ugyanott e helyet találjuk: Iparkodni fogok legalább, hogy anélkül is unalmas falusi magányodat leveleimmel még unalmasabbá ne tegyem." — Ezen iparkodás igen czéltalan iparkodás leend, mert irónak minden iparkodása mellett sem fog sikerülni czélját, mely után iparkodik, elérni. . . Némely ember az unalmat árnyékul magával hordja, ha nap nem süt is. * Ugyanott azt kérdik a jó baráttól: „Olvastad, mit ir felőled a Szépirodalmi Szemle? ha eddig nem olvastad, ezután se bántsd; nem érdemes rá, hogy véredet rontsd vele." (Megfordítva Gevatter Handschuhmacher! a kritika vértisztitó szer, s legfőlebb hiu, elbízott rosz poéták gyomrát rontja meg, kik nem birják az igazság csipős nedvét megemészteni !) „Vagy olvasd el bátran, nem hiszem, hogy olyan ostobaság (?) egy pillanatra is fölháboritana." Ezek