Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1844.

Petőfi Napjai: 1844 11 honi casinóhoz aláírási ivet küldött előfizetés végett, minek jó sükerét bizton lehet remélni." Augusztus 3-ik hete. Pesti Divatlap. I. 7. sz. 197 lapon. Kerényi verses levele „Petőfi Sándornak."*) Eperjes, nyárhó végén. 1844" czimmel. A kettős csillag alatt a következő jegyzet áll: „Ezen költemény kissé későn érkezett hozzánk a Petőfi által Kerényihez irt levél után. A szerk." Hogy is ne szóljak vissza pár soron Dalodra, te pogány Anakreon, Ki még az égben is, kemény dolog! Csak bort s szerelmet énekelni fog. Őszinte vagy, lepletlen, egyenes, Ki álvirágot dísznek nem keres, De nyilt szavadra, pajkos verselő, Még engem is vehetnek ám elő! Mámorvitéznek tarthat annyi lány, S szakadni fog kosár, kosár után. Csépelni fognék akkor lantodon, Míg összetörném, rossz Anakreon ! Tudod, boros pohárt szép hölgy utál, Meit véle tán vetélkedésre száll: Bírván, mi szinte gyújt és mámorit, Bűvös szemeknek gyémánt-kelyheit. Óh, amióta ittam ily pohárt, Mellemben a szív tétovázva járt, És én a többit bár meg nem vetem, — Minden borok fölött ezt szeretem ! Nem árt talán e kis nyilatkozás; Jobb, szólok én, mint szóljon róla más. És most te hozzád, elpártolt színész, Ne bánd, hogy álmod feledésbe vész! Ha több lett volna álomnál, tudom, Te meg nem álltál volna félúton; De álom, álom, tarka buborék Fog még teremni másutt is elég! Színész mit épít, dől még kéz alatt, Egész országa néhány pillanat. Mi boldogabb, kit Istenünk szeret, Oltván belé teremtő szellemet, Hogy zengené, mi mást titkon hevít, A földi lét örök szentségeit. Szíven ragadta egykor ösömet, Szárnyára kaphat újra engemet,