Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

316 Petőfi-Könyvtár költő barátunk szív-választottja azon költői eszmemagasságnál fogva, — mellynek nyilatkozatát honnét lestiik el, honnét nem ? mélységes titok, — párosultan olly gyöngéd érzelemfönséggel, minőnek csak nőkebelben lehet kifejleni és szépirodalmunk világos ismeretével, — jogot érzünk azon reményre, miszerint rövid év alatt költő barátunk hölgyének nevében olly csillagát togjuk látni a' szépirodalomnak, melly még az övére is fényt vetend. Hanem ez igazán köztünk maradt szó legyen ám !" Julius 13. Honderű. II. 2. sz. a Heti szemle cz. rovatban : „ Mert alig volt valaha szomorúbb, mondjuk ki: veszélyesebb irodalmunk' állása, mint e perczben. Egy szenvedélyrészeg csoport garázdálkodik a tudomány és műveltség' szent csarnokában, az ész és szellem higgadtan bölcs szózata helyett ez irodalmi tivornyázók' durva kurjongatásai töltik el a boltiveket, megfertőztetve a tudomány' oltárát, kioltva az ész világát. — Ifjak, kikben még a józan ítélőtehetség sincs kifejlve, még kevesbbé az tanulmány és tapasztalás által kifejlesztve; kik nem tudják, mi fán terem ízlés és műveltség; kik nem bírnak tudománynyal, mi a hármas kis tükrön és egy pár franczia regényen túl emelkednék; kik nem birnak több élettapasztalással, mint mennnyit Pilvax úr' életiskolájában és a komlókertben szerezhetni; kik meg nem tudnak neked mondani a művészet fogalmát, mert művészetből nem ismernek tökélyesbet pilvaxi frescóknál, — ez ifjak — risum teneatis — egy nemzet' szellemi életének irányzóiúl tolakodnak föl! ... . És a jobbak ? a tudomány és szellem' érett, tapasztalt, érdemet és érdemeik által tekintélyt szerzett bajnokai ? — hallgatnak, nem azért, mintha féktelenségeket maguk is ne roszalnák, hanem azért, mert szeretik a békességet, azaz félnek, hogy az éhes ifjú óriások föléjök kerekednek, és megbolygatják a halántékaikon nyugovó borostyánkoszorut, mellyet — Isten a tanuja! — olly nagy fáradsággal vivtak ki. Pedig: manó vigyen tudományt és hazát — csak a nimbusz maradjon ! De nemcsak hallgatnak, hanem kedvüket