Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

308 Petőfi-Könyvtár regényünk: mik, ha nem is ugy magyarok, mint spanyol péld. a spanyol, román vagy skót a skót ballada: azaz, ha formát nem teremtett is, de a világirodalom által nyújtott formákat nemzeti szellemmel töltötte be. S vájjon nem ezt tette-e minden irodalom, a németet sem vévén ki, mely művelt irodalmakat talált elő, midőn fejlődni kezdett ? Ez eredeti magyar lyrának pedig ki alapitója ? Ugy látszik, a czikk Petőfit tartja annak, midőn összeköttetésben az előbbiekkel mondja: „Magyarország népdalokban gazdag, s azoknak hangját kell eltalálni annak, ki magát mai nap mint költő akarja a nemzettel megkedveltetni. S ez Petőfi érdeme." Annyi áll, hogy senki költőink közül nem vette fel magába ugy egészen a népköltészet szellemét, mint ő; de ő sem első nem volt, ki ez elemeket költészetünkbe behozta: Horváth Ádám, Csokonai, Vitkovics, Kisfaludy Károly és Vörösmarty — nehogy mimelők uszályát említsük — már régebben dolgoztak többet kevesebbet ez irányban ; sem a népiség nem azon egyetlen forrás, melyből költőnek meríteni kell, sőt minél inkább halad a nemzet műveltségben, minél inkább tágul érzésköre s eszmevilága, annál inkább és szükségkép el fog távozni ama forrástól, mely saját, és becses, és gazdag, de mégis csak a nemzet gyermeki korának hagyománya; s valamint a nemzet, ama korában nem más, hanem épen ilyen és ezen költészetet állította elő, mely akkori érzet- és gondolatköre és módja kifejezése volt: épen ugy álnézet az, mely netán azt követeli, hogy a nemzet, férfikorában, ne jelen érzet- és gondolatkörét és módját kifejező költészetet alkosson, hanem gyermekkora határai közzé szorítkozzék. Sőt a való>ágos lyrai költészet épen csak saját korának kell hogy kifolyása legyen, s ennél egyéb forrást és szabályzót nem ismer. Igy tehát a lyra hivatása nem a népjellemnek, mely a gyermek nemzettől maradt a nép alsó rétegeire, hanem a kifejlődött nemzetjellemnek visszatükrözése; s nem azon költő vagy modor képviseli az „eredeti magyar költészetet", mely ama specialitást adja vissza, hanem mely a nemzetet,